Van aki szerint ezt nem lehet egzakt módon meghatározni, van aki szerint nem is lényeges. Van aki szerint mindegy milyen a negatív, tudni kell annyira nagyítani, hogy jó legyen a végeredmény.
Dulovits Jenő az alábbi idézet szerint fontosnak tartotta leírni, szerinte milyen is.
„Milyen a jól egyenlített, finom szemcsés negatív?
Először is: átlátszó, még a legfedettebb részein is! (Nem csak áttetsző!)
Írásra fektetve, minden része alatt tisztán kell látnunk, olvasnunk a szöveget. A legsötétebb árnyékoknak megfelelő helyei viszont nem kristálytiszták, hanem egészen csekély fátyol van rajtuk.
Másodszor: ezüstje nem fekete vagy kékesszürke, hanem barnás színű.
A finomszemcsés metol-hívótól a negatív kissé zöldesbe játszó barna színű (különösen a nagy érzékenységű filmek), tehát közel esik a zöldessárga színhez, amire a brómezüst-papír egyáltalán nem érzékeny. (Brómezüst-papírral újabban igen világos, zöldessárga fényben dolgozunk.) Ebből következik, hogy a brómezüst-papír erőteljesebbnek „látja” a jól egyenlített negatívot, mint a szemünk.”
Dulovits Jenő – Így fényképezek Műszaki könyvkiadó 1957
112. oldal A negatívok raktározása 2. bekezdés
Dr. Szimán Oszkár és Pál Endre is fontosnak tartotta valahogy meghatározni, Dulovits Jenő idézve, majd konkrét paraméterekkel is meghatározva.
„Dulovitsot idézve a jó negatív finomszemcsés, a legfedettebb részein is átlátszó, rajta keresztül pl. a könyv betűi olvashatók. Az ezüst színe enyhén barnás, nem kékesszürke vagy fekete. Az árnyékrészek nem üvegesek, hanem finom részleteket mutatnak, hasonlóan a csúcsfények sem lehetnek egyenletesen rajz nélkül fedettek. Az ilyen negatív gammája egynél kisebb: amatőr anyagokra 0,7-0,8; profi és kinoanyagok esetén 0,55-0,65. Az ilyen negatívot az amatőrök lágynak, kiegyenlítetnek nevezik „
Dr. Szimán Oszkár – Pál Endre : Fotolabor és kidolgozástechnika 52. old (1999) (Tudomásom szerint ez az utolsó magyar nyelven megjelent analóg laborálásról szóló könyv.)
Saját megjegyzésem a fentiekre: Az Xtol -ban hívott negatívok enyhén barna színűek.
Ha jól tudom amikor a zóna VIII. 1,15D akkor a gamma kb. 0,55 (Normál hívás)…
És még:Az ideális fekete fehér negatív olyan, amiről a legkönnyebb elérni az a nagyítást, mint amit elképzeltünk. Tehát a hívás meredeksége legközelebb áll ahhoz, mint amilyen az elképzelt nagyításhoz kell, a szemcsézete, felbontása, tényleges ISO –ja olyan amire szükségünk van. Illetve mindent figyelembe véve a legideálisabb kompromisszum a klf. tulajdonságok között…
A zónarendszer az ilyen negatívok előállítására ideális.
Gyakori hiba a pontatlanul exponált negatív (Legtöbb esetben alulexponált.), hogy az előhívott negatív jól exponált é, arról nagyítógép segítségével viszonylag könnyen meg lehet győződni. Egy kezdő * nem valószínű, hogy pusztán a negatívot megnézve meg tudja ítélni a negatívot.
A film száradása után, nagyítást végzel az általad használt papírra nagyítógéppel stb., a papírt úgy exponálod, hogy látszódjon a nega alapfátyla és mellette legyen egy olyan csík ahol a nagyítógép fényét nem takarja a film. A próbacsíknál az a jó érték amikor az alapfátyol ugyan olyan fekete mint a szél. (Pontosabban egy kicsit hosszabb idő, mert nem az alapfátyolnak kell koromfeketének lennie, hanem alapfátyol +0,1D.) Ezzel az expóval jónak kell lennie a nagyításnak, ha sötét akkor alexpos, ha túl világos túlexpos a nega.
Az alexponálásnak több oka lehet, a tényleges ISO nem ismerete, rossz fénymérő (Pl. elöregedett a fénymérő érzékelője, a legtöbb CDS érzékelő mostanság használhatatlanságig el van öregedve.), nem megfelelő fénymérési (kiértékelési) eljárás. Szerintem a legmegfelelőbb fénymérő a spotmérő, kiértékelésre pedig a zónarendszer ajánlása a legalkalmasabb.
A zónarendszerrel, a kalibráláskor meghatározzuk a módosított hívásokat (Film / hívó / hívásidő) és a módosított hívásokhoz tartozó tényleges ISO –t. Fotózáskor megmérjük spotmérővel, a téma fontos részleteit ehhez illesztjük a módosított hívást, és az ehhez tartozó tényleges ISO –val meghatározzuk az expot. A laborban a filmet a megfelelő idővel hívjuk, és így kapunk egy jól nagyítható, és a céljaiknak megfelelő negatívot.
*Magam is csak nagyon szélsőséges esetekben tudom meghatározni, ránézésre egy negatív tulajdonságait, gondolom többen vagyunk ilyenek, mint akik ránézésre is mindent látnak. Tehát ránéz egy negára és kapásból tudja, milyen fokozatú papírra kell nagyítani, és hol kell fényt ráengedni, ill. visszatartani.
(Megjegyzés: A fentiek fekete fehér analóg eljárásra vonatkoznak.)
Üdvözöllek!
Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra
(Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése