Az általam használt gépek.
Kisfilmes: Nikon F4; F90x; F100 gépeket használok.
Külön megjegyezném, hogy az F90x szerintem a beszerzési ár és teljesítmény
alapján egy nagyon jól használható gép. Objektívek 17mm -töl 200mm –ig.
Középformátumban: Mamiya RB 67 Pro S. Objektívek 50mm 90mm és
180mm. Van 4 magazinom is. Amiből 3-at használok aktívan. A modósított
hívásokhoz (N-2 Ilford FP-4 filmmel; N (normál) Kodak Tmax100; N+2 Ilford Delta
100.)
Ennek a gépnek a kiválasztásában rendkívül prózai okok szerepeltek.
Előtte Mamiya 645 1000s gépet használtam, ami egy nagyon jópofa szerethető gép.
(A későbbi példányai is nagyon jó, sőt jobb gépek.) Amikor jobban elmélyültem
a zónarendszer használatában akkor szükségem lett egy cserélhető magazinos
gépre, és a RB67 volt árban a legelérhetőbb, nem beszélve a magazinokról,
akkoriban egy Mamiya Pro S magazin 7000Ft volt, míg például a Mamiya Pro vagy Super
szériákhoz 24000Ft.
Fénymérő: Pentax Digital Spotmeter
Néhány szó, miért jó ez a fénymérő, és talán miért is használhatóbb, mint néhány „korszerűbb” példány. Zónarendszer használatakor, (ff. negatív esetén) az expót a sötét részletek alapján állapítjuk meg. (A világos (ill. világosnak „vett”) részletek határozzák meg a hívás.) Még expo előtt eldönthetjük, hogy egy adott sötét témarészlet milyen módon jelenjen meg. Attól függően melyik zónába „tesszük” az I. II. vagy III. zónába:
I. zóna esetén
részletek nélküli fekete.
II. zóna esetén
halványan érzékelhető részletek
III. zóna esetén jól nagyítható, és határozott részletek
Ha megnézzük a képen fénymérő skáláját, láthatunk egy utólag
ráragasztott zóna skálát (10*), tegyük fel a számunkra lényeges sötét részlet 8Fé.
Attól függően melyik zónába szeretnénk „helyezni” az adott sötét részletet, a
fényérték gyűrűt oda forgatjuk. Megmérjük a legvilágosabb részletet, tételezzük
fel az 12Fé, megnézzük a skálán az a VII. zónába esik. Ebből tudjuk, hogy N+1
hívásra van szükségünk. Elővesszük az N+1 síkfilm kazettát vagy roll magazint,
tudjuk az adott film / hívás tényleges ISO –ját, ezt az értéket beállítjuk az
érzékenység skálán, és már látjuk is a megfelelő „expo párokat” a megfelelőt
kiválasztjuk, és exponálunk. Megjegyzem némi gyakorlattal, nagy átlagban
kevesebb ideig tart mint ezt elolvasni. Jegyzet helyett diktafonra mondom a
fénymérést, az „abszolút értéket„ amit a műszer mutat (Fé), azt is melyik
kockára mit exponáltam, és tervezett hívást is. Ha később kiderül valami gond
van, a jegyzetek alapján rekonstruálhatom a történteket.
Ezzel szemben ha „korszerűbb” fénymérőnk van, aminél
beállítjuk az érzékenységet, és vagy a rekesz vagy a zársebességet. Pl. beállítjuk
a rekeszt pl. F:11 az ISO legyen 100, és a fénymérő a zársebességet fogja
mutatni a témarészletnek megfelelően. Ezért kelleni fog egy papírlap, notesz
stb. amire leírjuk az expo eredményeket (Főleg az elején.), hogy lássuk a
különböző témarészletek melyik zónába „esnek”. Növeli bonyodalmakat, ha kiderül
N- hívásra van szükség, és alacsonyabb a tényleges ISO mint amit beállítottunk,
és az papíron át kell számolni, vagy a fénymérőn beállítani.
10* Internetről letölthető, keresem a linket, ha meglesz ide
teszem. Addig is ha valakinek kellene küldjön egy emailt és elküldöm a PDF file
–t. Kétféle van, a digi és az analóg Pentax –hoz.
Nagyítógép: Durst Laborator 1200 (kondenzorral)
Objektívek: Nikkor 1,8/50 és Meogon S 4/80
Hívótank: Jobo1540
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése