Sziasztok! Nézegetek
hozzászólásokat klf. fórumokon, és a Facebookon is, no meg kapok kérdéséket
személyesen és mélben is, a Push (és néha Pull) hívásokkal és az ISO (ASA) -val
kapcsolatban.
Már itt az elején akaratom
ellenére el fogok keseríteni sokakat a Push, nem vagy csak jelentéktelen
mértékben növeli a tényleges érzékenységet (Egyetlen kivételt tapasztaltam
Ilford D100 ISO200 Xtol 1+1 13min). Tehát ha a push -t az érzékenység (ISO)
növelése érdekében alkalmaztad akkor alexponált negatívokat kapsz. Ha a
kontraszt növelése miatt alkalmazod a push –t akkor az ok (Majd erről is lesz
szó máskor, talán az is megér egy bejegyzést). Másrészt push hatására és a túlhívás
mértékében, a hívás meredeksége és a szemcse nő a felbontás és élesség csökken.
Esetleg erről kicsit
részletesebben:
Sőt a nagyon magas ISO 3200 és
ISO 1600 –nak „dedikált” filmekről is el kell mondjam ténylegesen nem érik el a
nekik tulajdonított értéket, még az is előfordul az ISO400 sem. Megjegyzem
állításaimat rengeteg csalódás, magamban való hibakeresés (Biztos valamit nem
jól csináltam) hosszas mérések, megismételt mérések, majd ellenőrzések és
gyakorlati tapasztalatok előzik meg.
A rideg valóság, hogy kezelhető tónusmenet
mellett (*1) maximum ISO400 érhető el. A durva, hogy az ISO400 nak feliratozott
filmek közül is kevés éri el az ISO400 –at. Konkrétabban Kodak Tmax400, Ilford
HP5, és a Ilford D3200. És ezen filmek is csak „korszerűbb” hívókban, Kodak
Xtol 1+1 és Ilford DDx 1+4. Az összes többi általam vizsgált film nem éri el
:-( Hozzátenném, hogy a három felsorolt film közül a Tmax400 (Xtol 1+1)
esetében, legkisebb a szemcse és legjobb a felbontás.
Ha azt kérdezed mit tegyél ha
magasabb ISO –ra van szükség esetleg próbáld meg a Kodak Tmax400 / Xtol 1+1
20fok 13min és ISO800, nem lesz tökéletes, de az összes általam próbált
variációból még ez volt a leghasználhatóbb.
Szokásos kérdés: pl. Van egy Ilford D400
filmem amit ISO1600 ra exponáltam, miben és meddig hívjam. Bármiben és
bármeddig hívhatod, szinte biztos, hogy az ISO1600 nem fogja elérni. Ez a
kérdés, lehet abból is adódhat, hogy sokan a digi technika mellett kipróbálnák
az analógot is, és ugye a digiben „fel lehet csavarni” az ISO –t.
Tapasztalataim szerint fordítva érdemes
csinálni, előre kipróbálni mit is tud a film / hívás és arra az érzékenységre
exponálni fényképezéskor.
Azt is megjegyezném, hogy a
fentiek nem csak az én vélt illúzióm:
9.
oldalon utalás történik, arról hogy a tényleges ISO sok esetben kisebb lehet,
mint ami a dobozra van írva.
Lejjebb
írok néhány példát, hogyan tudsz meggyőződni a tényleges ISO –ról:
Fénymérő
és nagyítógép használatával:
Nézel egy olyan
témát amin van kb. 6Fé különbség (Fontos, hogy ne változzon a megvilágítás.) A
film névleges ISO –ját beállítod a fénymérődön, megkeresed a legsötétebb pontot
arra exponálsz, de 2Fé rövidebbet (vagy kettőt zársz a blendén.), majd + - 1,5-2Fé ½ vagy 1/3 fényérték lépésekben (Attól függően
milyen pontosságot szeretnél, illetve mit tud a fényképezőgéped.). A téma többi
részletét is leméred és feljegyzeteled. Előhívod a filmedet ahogy szoktad, vagy
a gyári ajánlás szerint.
A film száradása után, nagyítást végzel az
általad használt papírra nagyítógéppel stb., a papírt úgy exponálod, hogy
látszódjon a nega alapfátyla és mellette legyen egy olyan csík ahol a
nagyítógép fényét nem takarja a film. A próbacsíknál az a jó expo érték, amikor
az alapfátyol ugyan olyan fekete mint a szél. A nagyítógép
objektívjén nyitsz 1/3 esetleg ½ blendét. És a próbacsík alapján jónak talált expó idővel csinálsz
nagyítást, (Vagy kontaktot, a lehetőségeid szerint.) Most megnézed ezzel az
expóval melyik az a kép amikor szépen látszanak a feketékben a részletek (Ebből
tudod meg a tényleges ISO -t), ill. látni fogod mekkora a film / hívás / papír
stb. Fé átfogása.
Ha van egy meglévő
negád, annak helyes expozíciójáról is meggyőződhetsz:
„A film száradása
után” utáni részt kell figyelembe venni az előző rész bekezdése.
A fentebb leírtak
tesztelése elképzelhető szkennerrel is lehetséges, csak a pontos kivitelezést
nem ismerem, valószínűsítem, hogy a tényleges ISO nagymérvű különbözősége
kiütközik így is. Tehát nem kell mást tenni, mint egy olyan szkennelést
csinálni amin látszik a perforáció (középformátum és nagyformátum esetén a
filmszél és egy kis rész ami takaratlan.
Fénymérő
és denzitométer:
Ha a
szabvány nézzük érzékenység vizsgálatát 0,1D –hez (D denzitás ≈ fényáteresztés
nega esetében) mert ettől kezdve a legtöbb esetben „egyenes” a gamma görbe, és
az egyenes szakaszokból lehet viszonylag egyszerűen analóg nagyítással
részleteket kinyerni. Ha a zónarendszer érzékenység meghatározása (ami elég gyakorlatias):
nézel egy homogén felületet, magam csináltam egy középszürkéhez hasonló táblát:
Beállítod
a várt ISO –t a fénymérődön, és 4Fé szűkebb rekeszt, vagy 4Fé rövidebb értéket
válasz. Záridő lehetőleg 1s –nál rövidebb és 1/500 –nál hosszabb időt legyen.
Ha minden ok visszamérve 0,1D kell hogy kapjál. Ha szemmel nézzünk egy ilyen
negát akkor a célkeresztben lévő szürkének határozottan el kell térnie a
célkereszt fehérjétől és feketéjétől. (*2) Ha ez nem valósult meg, és további
felvételeket készítesz 1/3 vagy 1/2 Fé lépésekben növelve a filmre kerülő fény
mennyiségét, meghatározhatod a beállított ISO –hoz képest a film tényleges
érzékenységét. Mondjuk egy Delta400 filmet ISO1600 –ra exponálsz, kiderül hogy
több mint 2Fé + expo szükséges, hogy a célkereszt közepe elérje a 0,1D, tehát
ISO400 sincs…
A gyári paraméterek meredekségben és még ISO
tekintetében is rettenetesen nagyon szórnak. És nem veszik, nem vehetik
figyelembe az egyéni adottságokat. Saját tapasztalatom pl. többféle hívótankom
van, ugyan olyan mozgatás, hőfok, hívási idő esetén is más más eredményt adnak
(adhatnak)… Sok esetben előfordulhat, hogy a gyári adatok (nem beszélve az interneten talált információkról), nem
tartalmaznak adatokat a meredekségre, vagy a tényleges ISO-ra.
Akkor még
néhány szó az érzékenységről. A szabvány meghatározza, hogy egy FF. film
mekkora fénymennyiség ( lux/s ) megvilágítás esetén éri el a 0,1D, a filmet egy
meghatározott hívóban kell előhívni úgy, hogy a meredekség elérje 0,6 gammát. A
fény színhőmérsékletét és a beexponálás módját is előírják. Ha valaki utána néz
ennek rájön, hogy a napi gyakorlathoz ennek az eljárásnak (a gyakorlati
fotógráfiához) nem sok köze van. Pl. még nem találkoztam, sőt nem is hallottam
olyan emberről aki a szabványban ajánlott hívót használta volna. És mi történik
akkor ha nekünk valamiért a 0,6 gamma nem felel meg. Nem is beszélve a gamma
meghatározásáról, nagy vonalakban arról van szó, hogy egy egyenes vonalat kell
hozzáilleszteni egy görbe vonalhoz. Ezért szerintem a denzitás határokkal,
sokkal jobban leírható egy hívás. A másik a mérték egy 0,6 ill. egy 0,7 gamma
meredekségre hívott film között nagyon nagy különbség van, míg a mutatott szám
különbség csak 0,1.
Természetesen a gamma görbe felvétele nem haszontalan,
a görbe alakja az egyik információ a denzitáshatárok és a téma megvilágítás
terjedelme mellett hogy egy adott papíron milyen lesz a nagyítás hangulata
(képi világa vagy másképpen tónusmenet) bár „csak” 5-10% számít.
És ha olyan kitartó voltál,
hogy ezt végig olvastad, szeretném ha nem rám haragudnál, nem én tehetek a push
mítoszról, és hogy ilyen szervesen beleivódott a fotós köztudatba, megjegyzem magam
is elszenvedője voltam, és sok időm és pénzem ment rá a kisérlekre mire
tisztáztam magamban ezt a dolgot.
*1 Saját rendszeremben N+1 hívás. Hogy ez mit jelent arról a végén lesz
hivatkozás. Ha mégsem szóljál ;-))))
*2 A középszürkéhez képest a fekete 2Fé sötétebb (negán ez a világosabb)
a fehér 2Fé világosabb (negán ez a sötétebb)
Egy példa D400 ISO1600 papírkép szkennelve
Tmax 400 ISO400 Xtol 1+1 papírkép szkennelve
Gondolatok még a témával kapcsolatban, ha valahol megjelenik
egy kép (Ami adott esetben viszonyleg viselhető kinézetű.) amiről a szerző azt
állítja, hogy ISO800-3200 -ig szerint exponálta korán sem biztos hogy
ténylegesen igy is tett. Gondolatkísérlet: teszem fel, szerző azt állítja
ISO1600 szerint exponálta, az adott képet és ezért F:4 és 1/60 -ot exponált, ha
meg ténylegesen, pontosan megmérjük a fényt, és megfelelően értékeljük a mért
adatokat kiderül valójában ISO500 szerint exponált (Adott esetben a film
tényleges ISO400), ami igazából nem is annyira veszélyes alexpo, alig van
veszteség a sötét tónusokban. Az, hogy ez miért lehet több oka lehet, pl. a
fénymérője nem jó, és vagy a mérést nem megfelelően értékelte ki.
Másrészt nagy valószínűséggel szkennelt negatívról van szó,
a szkenner lényegesen jobban dolgozza fel a szélsőséges paraméterű negákat mint
a nagyítógép – fotópapír – vegyszer hármas. Ha az illető szerint alap szkennről
van szó, az sem biztos, hogy igaz, hiszen a szkennerhez használt szoftver korrigálhat hibákat
anélkül, hogy erről a szerzőnek tudomása lenne.
Sok esetben a
negatívot nem látjuk. Ha megkérjük ilyenkor a szerzőt legyen szíves szkennelje
be úgy a negatívot, hogy látszódjon a film széle (adott esetben a perforáció).
Ebből a jelentősebb alexpó kiderül…
Sokat kísérleteztem, push és klf. nagyobb érzékenységűnek
titulált filmekkel, mire rájöttem, hogy ff analógban max ISO400 érhető el
használható hívásmeredekség mellett (Ez a magam vonatkozási rendszerében N+1
vagy e körüli hívás.). Ezt úgy képzeld el, hogy több mint 100 tekercs klf. film
ment rá, D3200, D400, HP5, Neopan 400, Neopan 1600, Tmax 400, Tmax 3200, Agfa
APX400 (rombusz logos), Foma 400, Fortepan400, Orwo NP27, meg a vegyszerek
rengeteg liter: DDx, Tmax RS, Xtol, Ilford MICROPHEN meg kikevertem vagy 3-4
féle fenidonos filmhívót (Maxifen, FHM-4175, FX-4, FX-11, Glinal-rapid,
Szentifen). Ha ezt kiszámolnánk mostani (2022-02) film és vegyszer árakkal
elérné a 400-500e helyi egységet…
És nem azt állítom, hogy mindenki hülye aki azt hiszi, hogy
létezik magasabb ISO 400 -nál, csak annyit, hogy hagyta magát megtéveszteni,
mint ahogy engem is félrevezettek, a témával kapcsolatban, és magam is több
éven keresztül hittem fent említett magasabb ISO -k létezésében. Majd szépen
rengeteg kísérletezés után kénytelen voltam belátni ISO 400 az elérhető
maximum.
Még, gondolat:
Kérdezzetek meg olyan
embereket akik gyakran nagyítanak és vagy szkennelnek negatívokat iparszerűen,
mondják el mi a véleményük a push -olt negákról, akár kérdezd meg a profikat
szerintük mennyire jó egy adott negatív vagy szerintük technikai értelemeben
mennyi használható kocka van egy tekercs filmen belül…
Csinálj vagy csináltass kontakt másolatot a negáról, és nézd
meg, hogy az alapfátyol koromfekete é ha viszonylag látszanak a kockákon
részletek, mert ha egyetlen árva árnyalattal is világosabb az alapfátyol a
koromfeketénél az adott negatív alexponált. Sőt még annál is jobban mert nem az
alapfátyolnak kell adni a mélyfeketét hanem az alap fátyol + 0,1D…
Természetesen vitathatod az általam mérteket, javasolhatsz
módszereket, film/hívó/metódus. Azért elsőre csináld meg valamelyik próbát az
általam javasoltak közül, és esetleg próbáld ki a Tmax 400 / Xtol 1+1 20fok 13
perc és ISO800 ajánlást pl. bármelyik általad használt film / hívó párosítással
szemben ugyanarról a témáról egymás mellé téve a két képet.
UI: Ha gondolod, hogy van egy biztos módszered, akár
letesztelhetjük együtt is, megtámogatva a próbát szenzitométerrel és
denzitométerrel.
