Push mítosz II. avagy miért probléma fekete fehér analóg képfeldolgozásnál az alulexponált negatív.

  Az előző push bejegyzésnél elég sokmindent leírtam. Néhány dologgal egészíteném ki mivel ott kiderült, hogy a push nagyon kevés esetben, és kismértékben növeli ténylegesen az ISO -t. Ezért alexponált negatív a végeredmény.

 Mi is a baj az aluexponált negatívval, miért nem lehet minőségi nagyítást, illetve adott esetben még élvezhető nagyítást se készíteni róla. Megjegyezném ez fokozottan igaz a magamfajta amatőr analóg ff. laborral kísérletező egyénekről. Feltételezem egy profi laboráns mint pl. akik a lab4art -nál, dolgoznak egy nem túl jól sikerült negatívról is jobb analóg nagyítást készítenek mint pl. magam egy lényegesen jobb negáról. Ezen írás azokhoz szól elsősorban akik olyan szinten laborálnak mint magam. Viszont azt is feltételezem, hogy egy profi is könnyebben boldogul egy kiemelten jó negatívval.

Miért is fontos számomra ez a téma, bevallom magam is próbáltam nagyítani nem kevés olyan negatívról ami alulexponált és túlhívott. Ez részben a saját negatívjaimra is igaz. (Ezek többnyire a zónarendszer megismerésének illetve, az elsajátítást megelőző időkből származtak.) Volt több olyan eset is, hogy  ismerősök kerestek meg negatívokkal, ezek között többségben voltak az alulexponált és túlhívott. Fokozottabb mértékben a valamelyest push -olt negák.  

 Mint sokan tudjátok ha folyamatosan egyre erőteljesebb megvilágítást kap egy negatív annál erőteljesebb feketedés jelentkezik a megvilágítás helyén. Valamilyen szintű megvilágítás szükséges ahhoz is hogy egyáltalán nyomot hagyjon a negatívon, aztán ahogy növeljük a megvilágítás mértékét eljutunk egy szintig ahol a megvilágítás és a feketedés mértéke valamelyest arányos lesz (Vagyis elhagyjuk a gammagörbe alsó könyök részét, ettől a ponttól viszonylag egyenes vonalat kapunk.) ez nagyon sok hívó/film viszonyában a 0,1D környékén lesz. Ezért kötik az ISO -t a fátyol feletti 0,1D -hez.

 Alulexponált negatív esetén, attól függően mennyire sikerült alul lőni a negát, a felvételkor tapasztalt témarészletek, sötétebb részletei a 0,1D nél alacsonyabb denzitásban jelennek meg ahol mivel a denzitás válasz egy görbén „jelenik meg” nem arányos a megvilágítással és meglehetősen lágy, és még nem is arányosan lágyul a sötétedés irányában hanem fokozottan. Gondolom van egy szint ahonnan a szkenner/PS sem tud részleteket értelmezhetően előcsalni…

Elképzelhető, hogy még folytatom.  

"Alap" színteszt

 Az alábbi írás már majdnem hét éve született eddig nem mertem közreadni itt. Figyelem csak erős idegzetűeknek, bár azon állításomhoz képest, hogy fekete fehér analóg módon maxISO400 érhető el, ezen valószínűleg kevesebben akadnak fel.

Ha ez uszoda lenne kiírnám - Figyelem MÉLYVÍZ !!!!

 Alap színteszt (2015-04)

A semleges tónusok (Szürke – fehér - fekete) és a szűrők viszonya.

 Miért is jó a színteszt, ill. mi az értelme.

 Ha zónarendszert használjuk, akkor már az exponálás előtt tervezhetjük a téma különféle árnyalatait, fénymérő (Legjobban spotmérő) segítségével. Ez a teszt arról is adhat információt, hogy amikor a spotmérővel „tapogatjuk” a téma különféle, ezen esetben színes felületeit, és spotmérő szerint két egymás mellett lévő felület, a spotmérő mérése szerint, egyforma szürkében jelenne meg (Pl. mindkét felületre 11Fé mérünk.), de tegyük fel az egyik piros a másik zöld, a zöld a várható árnyalatban fog megjelenni, viszont a vörös 2,5 – 3Fé sötétebb lesz a vártnál. Esetleg fordítva, spotmérővel különböző árnyalatúnak „látszik” de a végső képen egyforma árnyalatú lesz. És ezen felületek alakja és nagysága miatt, nagyításkor nem, vagy csak igen nehezen kompenzálható. Ekkor valamilyen színszűrő használatával közelíthetjük, vagy távolíthatjuk egymástól a felületek árnyalatait.

  A Fekete fehér színszűrők várható hatásáról már írtam:

http://zonarendszer.blogspot.com/2018/02/szinszurok-hatasa-es-talan.html

 Persze ez csak közelítő dolog, bár szerintem lényegesen pontosabb,  mint hazánkban elterjedt,  állítólagos ellenszínes elmélet.

 A lenti mérés, gyakorlatilag a Tmax100, Pentax Digital Spotmeter és az adott szűrő „szín viszonya”. Tehát más fénymérő, szűrő, ill. filmhez, nem vagy nem biztosan használható.

  Ezen színteszthez is a „célkeresztet” használtam. Amit mért a spotmérő^1* azt állítottam be tehát ha minden ok, az eredmény egy 18% szürkének kéne lennie nagyítva. Csináltam egy exposort 1/3Fé lépésekben, 5 felvétel. A középső az amit a fénymérő mért.

Denz:   Expo:  F:5,6 mindegyiknél

0,77       20

0,72       25

0,68       30

0,64       40

0,58       50

Az összehasonlítás alapja 0,68D, ami jelen hívásmeredekség esetén a 18% szürke denzitás értéke a negatívon. A denzitás különbségek átlaga 0,04D ami a pillanatnyi hívásmeredekség esetén 1/3Fé. Rámérek a célkeresztre szűrőn keresztül (Az adott szűrőt felcsavarom a Pentax spotmérőre), és azt exponálom amit a fénymérő mutat (Persze a szűrőt átrakom a gépre. Nikon F100 - 1,8/85 AF D). Ha a film és a fénymérő színérzékenysége megegyezik (Nem igényel korrekciót fényképezéskor.) akkor a hívás után 0,68D kell mérnem. Ha eltér, a denzitás különbséget vissza számolom Fé –re, és fényképezéskor ezzel számolhatok. Az alacsonyabb „D” (denzitás) vékonyabb a magas denzitás erősebben exponált negatívot jelent.

Pl. narancs szűrő esetén, ha F:5,6 1/250 mérünk szűrővel, akkor az azonos feketedéshez +1Fé túlexpot igényel, tehát F:5,6  1/125 kell exponálnunk.

 

0,04D =  1/3Fé

0,08D =  2/3Fé

0,12D =  1Fé

0,16D =  1+ 1/3Fé

0,2D   =  1+2/3Fé

0,24D =  2Fé

0,28D = 2+1/3Fé

0,32D = 2+2/3Fé

0,36D = 3Fé

 

0,55D  -0,13D  +1Fé Kenko Narancs   (Hoya narancs szintén)

0,69D  +0,01D    0Fé Kenko Zöld     (Hoya zöld szintén)

0,38D  -0,3D    +2 1/3Fé Panchromar Vörös

0,64D  -0,04D  +1/3Fé Heliopan Sárgás-zöld +1/3Fé (Orosz szintén)

0,63D  -0,05D  +1/3 Fé Hama Sárga +1/3Fé

0,35D  -0,33D  +2 2/3Fé Kaiser Vörös +3Fé

Az első oszlop a tényleges denzitás amit a filmen mértem, második oszlop a denzitáskülönbség, a harmadik oszlop az adott szűrő esetén ennyit kell hozzászámolni az expohoz a fentebb említett esetekben. (Tehát ahhoz az expohoz képest, amit a fénymérővel mértünk az adott szűrőn keresztül.)

 Ha a szituáció megengedi, van idő, lehetőség mindig a Pentax spotmérőt használom, még ha az adott fényképezőgépben van beépített fénymérő. Mivel egy színteszt idő és nyersanyagigényes, figyelembevéve a mostani nyersanyagárakat, csak a Pentax fénymérővel végeztem el a tesztet. A különféle fénymérőknek nagyon eltérhet a színérzékenysége.

Ami még érdekes lehet, milyen filmekkel érdemes tesztet elvégezni, magam gyakorlatában általában nem használom az összes módosított hívást, csak N-2; N; N+2 hívásokat. Nézzük sorban az N-2 hívás (FP-4 / PMK) ellenfényes, nagy fénykülönbség és éjszakai felvételek, színszűrőnek nincs értelme, ezért az FP-4 re szerintem nem érdemes nekem a tesztet elvégezni. „N” hívás Tmax100 erre megvan a teszt, ha elfogynak a fagyasztott illetve hűtőben tárolt készletek, át fogok térni az Ilford D100 -ra mert most már ez a kedvezőbb árú film, tehát erre is el kell majd végezni a tesztet. N+2 hívás, kis kontraszt fedett ég, borús idő esetén Ilford D100 ebben az esetben sincs sok értelme szűrőket használni.

 Akinek mindez bonyolult, körülményes stb., azt tudom javasolni, hogy mérjen fényt színszűrő nélkül, lehetőleg valamilyen nem színes vagy csak enyhén színes felületen, aztán számolja hozzá az adott szűrőhöz a gyártó által javasolt szorzó számot. Fontos felvétel esetén csináljon + felvételt, felvételeket, hosszabb idővel, vagy nyitottabb rekesszel, +1 esetleg +2 Fé túlexpoval, a lehetőségekhez képest 1/2 - 1/3  lépésekben.

 Ha valakit, valakiket érdekelne ez a teszt, akkor írjon nyugodtam, szívesen segítek. A tesztet bárki megcsinálhatja viszonylag egyszerűen házilag (Pontos jegyzetek szükségesek.), természetesen segítek a visszamérésben, adott esetben az egész tesztet megcsinálhatjuk együtt.

  UI: Valószínűleg lesznek akik kifejtik, hogy ez mennyire felesleges, nekem csak annyi megjegyzésem lenne, hogy Adams is ajánl tesztet erre, már csak az a kérdés, aki ezt kritizálni fogja, életművét tekintve, nagyobb név é… Persze tudom, vannak (voltak) nagy fotósok akiknek ezekről a méréses dolgokról sejtésük sem volt, és mégis nagyot tudtak alkotni. Nekem csak annyi megjegyzésem lenne, hogyha valakinek, a fotótálban mindig az a kép néz vissza, amit szeretne, az fölöslegesen olvasta ezt végig. Illetve ha jobb, megbízhatóbb, egyszerűbb módszert ismer, akár ismertethetné is.  De ha lenne ilyen a zónarendszer, „kiváltására” is, engem és remélhetően még sokakat érdekelne.