2015. május 4., hétfő

Kalibrálás műszerek nélkül_03

Fekete Fehér negatívhívás, kalibrálása, egy Nikon F90x tipusú Fényképezőgéppel:

Mielőtt (Vagy közben.) elkezdenéd olvasni, érdemes lehet ránézni erre:
http://fototipp.hu/download/files/Konyvek/AnselAdams.pdf

Persze bármilyen más hasonló géppel (Canon EOS-5; EOS-33; Pentax MZ-5n; Minolta Dynax 7; stb.) is meg lehet oldani, kell egy lehetőleg fix gyújtótávolságú kis tele (100-200mm, min F:4 fényerővel), és még szükség van egy olyan objektívre, amin van 1:2 Macro állás (Ez akár egy zoom is lehet, macro állással.), ennek minősége, fényereje szinte mindegy. Az F90x tip. fényképezőgép, a mi szempontunkból fontos tulajdonsága, hogy tud spotmérést, a zársebességet 1/3 Fé lépésekben tudjuk állítani, ill. visszaméréskor ki tudja jelezni az 1/3 Fé -ket (Időautomata módban.).
  Ezen kívül szükség van egy „teszttáblára”, amit persze később is tudunk használni más tesztekhez:

  



Javasolt méret 500x700mm, megközelítőleg középszürke. A célkeresztek befoglaló mérete a valóságban 200x200mm, ha az egészet befogjuk a keresőbe a negatívon a valós méret 1:20 része fog megjelenni, az az 10x10mm. A filmhívás után majd vissza kell mérni, a negatívot (F90x 1:2 leképzéssel egy kb. 5mm kört fog mérni spot állásban.), ezért szükség lesz még egy átvilágító asztalra, aminek folyamatos a fénye és nem ingadozik.


Az első teszt
a gyár által javasolt idővel és ISO-val történjen. (Érzékenység, és „meredekség” teszt.)  Tehát a fényképezőgépen elsőre a névleges érzékenységet állítjuk be majd a gyártó által javasolt hívásidővel hívjuk a filmet.

Az első tesztet (általában a többit is, speciális célra természetesen eltérhetünk) célszerű napfényben, vagy napfény színhőmérsékletével megegyező fényben elkészíteni (Az általam próbált filmek, borús időben mutatták a legnagyobb érzékenységet, napfényben kisebbet, műfényben még kisebbet, a különbség akár 2Fé is lehet, 6DIN=4x ISO ).                                                       





Nekem a műfényes (1 v. 2db 1000W halogén, direkt v. indirekt fényben) kalibrálás jön be + konverziós szűrő BC12 (Ez egy erősen kék szűrő a műfény színhőmérsékletét a napfényére változtatja. ). Ezen keresztül mérem meg a fényt és exponálok. Így gyakorlatilag napfény színhőmérsékleten tudok tesztelni, beúszó felhők nélkül, amik nagyon megnehezítik a tesztelést. A célkeresztben lévő területet megmérem spotmérő állásban pásztázva (beállítom az élességet, hogy biztosan csak a spotmérési mezőben mérjek), hogy ellenőrizzem az egyenletes megvilágítást. Ha egyenletes a megvilágítás. Megmérem a fényt, de most már az objektívnek ∞ állásba kell lennie, a felvételeket is ebben az állásban kell készíteni. A blendét úgy célszerű állítani, hogy a zársebesség 1/1000-nél hosszabb, és 1s rövidebb legyen a Schwarzschild effektus miatt. Azt már tudjuk a fénymérőnk a középszürkét méri, jelen esetben F:4 rekeszhez 1/30s, ez a zóna V. és mi a zóna I.-re illetve annak denzitására vagyunk kíváncsiak, tehát 1/500s kell exponálnunk. Bemutatok egy jegyzőkönyvet, így talán egyszerűbb lesz. A zársebességeket előre rányomtattam, a teszt során ne legyen vele gond. Egy ideális tesztet feltételezve ez egy normál „N” hívás lesz, és a tényleges érzékenység megfelel a névlegesnek.


Tehát fenn van egy állványon, a gép és végigexponálom a 22 kockát, a táblázatban szereplő zársebességekkel (Ha mondjuk a IX. zónát ill. magasabb zónákat szeretném meghatározni erősebb megvilágító fényt (pl. közelebb kell vinni a lámpát) kéne alkalmaznom és szűkebb blendét, majd a IX. zónához közeledve nyitni a blendén, hogy nehogy túl hosszú expozíciós időket keljen állítani.). A maradék kockákat el kell fényképezni valamire, és inkább túlexponálni mint alul, fontos, hogy minden kockán legyen valami. Vagy műterhelésként egy végtelenre exponált rossz film darabját be kell tenni a hívótankba. Az általam ajánlott filmhívás a „Főoldal” sorban „Filmhívás”. Előhívom a filmet, megszárítom.

Visszamérés:
A fényképezőgépet most is állványra helyezem, de egy már korábban említett macro állású objektívet alkalmazom (1:2 leképzés). Az élességet ebben az esetben be kell állítani, hogy csak a keresőben látható kört (spotmérés esetén belső kör) mérjük, ha nem állítjuk be az élességet nagyobb kört mérünk, az életlenség függvényében. Igyekezni kell olyan fényforrást választani, aminek egyenletes a fénye, és természetesen ennek a homogenitását is ellenőrizni kell, elmozdulás mentesen rögzíteni kell, mind a kamerát, mind a fényforrást, és csak a mérendő negatívot mozgatni. Az előhívott filmről célszerű leválasztani az értékesebb (Valódi fényképeket.) kockákat mérés közben ne sérüljenek meg. A mérendő filmdarabon lévő esetleges ujjnyomok, karcok tapasztalatom szerint a mérést jelentősen nem befolyásolják, szinte elhanyagolhatóak. 

 
 Tehát fel van állítva a gép beállítunk egy rekeszt amivel 1/2000 körüli záridő fog kijönni a világító lapra negatív nélkül.
 Most behelyezzük a negatív első részét ahol nincs expozíció csak az alapfátyol, 1/1250s záridőt kapunk, ami jelen esetben az alapfátyol, ezen érték felett van 1/3 Fé az I. zóna (0,1) denzitásnak felel meg. Most 8Fé „feljebb” (az expozíciónak megfelelően) megmérjük a kockát, 3 2/3 – 4Fé kell világosabbat kapni, az jelenti a VIII. zónát (1,15-1,2D).

Az alábbi jegyzőkönyv egy „N-1” hívást jelent, látni a tényleges érzékenység 1/3 Fé-t csökken. A denzitás (3 2/3 – 4Fé) most a zóna IX.-en van meg. Ill. itt módosítottam a rekeszelésen, hogy ne kelljen 1s hosszan exponálni. És látható, hogy nem fényképeztem végig a filmet, hiszen nekünk csak a zóna I. és IX. denzitására van szükségünk, így filmet takaríthatunk meg.



Természetesen ha mind az őt hívásidőre, és az ehhez tartozó tényleges ISO –ra szükség van akkor ezt a tesztet többször kell elvégezni klf. hívásidőkkel.

Az általam használt, ennél szerintem egyszerűbb, kalibrálást a „Főoldal” melletti sorban, a „Kalibrálás” fülön éred el.

 

Üdvözöllek!
Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com 
 
 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése