2018. március 27., kedd

Push mítosz, avagy sajnálatosan nem növekszik a tényleges ISO.


Sziasztok! Nézegetek hozzászólásokat klf. fórumokon, és a Facebookon is, no meg kapok kérdéséket személyesen és mélben is, a Push (és néha Pull) hívásokkal és az ISO (ASA) -val kapcsolatban.

Már itt az elején akaratom ellenére el fogok keseríteni sokakat a Push, nem vagy csak jelentéktelen mértékben növeli a tényleges érzékenységet (Egyetlen kivételt tapasztaltam Ilford D100 ISO200 Xtol 1+1 13min). Tehát ha a push -t az érzékenység (ISO) növelése érdekében alkalmaztad akkor alexponált negatívokat kapsz. Ha a kontraszt növelése miatt alkalmazod a push –t akkor az ok (Majd erről is lesz szó máskor, talán az is megér egy bejegyzést). Másrészt push hatására és a túlhívás mértékében, a hívás meredeksége és a szemcse nő a felbontás és élesség csökken.
Esetleg erről kicsit részletesebben:

Sőt a nagyon magas ISO 3200 és ISO 1600 –nak „dedikált” filmekről is el kell mondjam ténylegesen nem érik el a nekik tulajdonított értéket, még az is előfordul az ISO400 sem. Megjegyzem állításaimat rengeteg csalódás, magamban való hibakeresés (Biztos valamit nem jól csináltam) hosszas mérések, megismételt mérések, majd ellenőrzések és gyakorlati tapasztalatok előzik meg.
 A rideg valóság, hogy kezelhető tónusmenet mellett (*1) maximum ISO400 érhető el. A durva, hogy az ISO400 nak feliratozott filmek közül is kevés éri el az ISO400 –at. Konkrétabban Kodak Tmax400, Ilford HP5, és a Ilford D3200. És ezen filmek is csak „korszerűbb” hívókban, Kodak Xtol 1+1 és Ilford DDx 1+4. Az összes többi általam vizsgált film nem éri el :-( Hozzátenném, hogy a három felsorolt film közül a Tmax400 (Xtol 1+1) esetében, legkisebb a szemcse és legjobb a felbontás.
Ha azt kérdezed mit tegyél ha magasabb ISO –ra van szükség esetleg próbáld meg a Kodak Tmax400 / Xtol 1+1 20fok 13min és ISO800, nem lesz tökéletes, de az összes általam próbált variációból még ez volt a leghasználhatóbb.                
 Szokásos kérdés: pl. Van egy Ilford D400 filmem amit ISO1600 ra exponáltam, miben és meddig hívjam. Bármiben és bármeddig hívhatod, szinte biztos, hogy az ISO1600 nem fogja elérni. Ez a kérdés, lehet abból is adódhat, hogy sokan a digi technika mellett kipróbálnák az analógot is, és ugye a digiben „fel lehet csavarni” az ISO –t.    
 Tapasztalataim szerint fordítva érdemes csinálni, előre kipróbálni mit is tud a film / hívás és arra az érzékenységre exponálni fényképezéskor.
Azt is megjegyezném, hogy a fentiek nem csak az én vélt illúzióm:
9. oldalon utalás történik, arról hogy a tényleges ISO sok esetben kisebb lehet, mint ami a dobozra van írva.

Lejjebb írok néhány példát, hogyan tudsz meggyőződni a tényleges ISO –ról:

Fénymérő és nagyítógép használatával:
Nézel egy olyan témát amin van kb. 6Fé különbség (Fontos, hogy ne változzon a megvilágítás.) A film névleges ISO –ját beállítod a fénymérődön, megkeresed a legsötétebb pontot arra exponálsz, de 2Fé rövidebbet (vagy kettőt zársz a blendén.), majd + -  1,5-2Fé ½ vagy 1/3 fényérték lépésekben (Attól függően milyen pontosságot szeretnél, illetve mit tud a fényképezőgéped.). A téma többi részletét is leméred és feljegyzeteled. Előhívod a filmedet ahogy szoktad, vagy a gyári ajánlás szerint.
 A film száradása után, nagyítást végzel az általad használt papírra nagyítógéppel stb., a papírt úgy exponálod, hogy látszódjon a nega alapfátyla és mellette legyen egy olyan csík ahol a nagyítógép fényét nem takarja a film. A próbacsíknál az a jó expo érték, amikor az alapfátyol ugyan olyan fekete mint a szél. A nagyítógép objektívjén nyitsz 1/3 esetleg ½ blendét. És a próbacsík alapján jónak talált expó idővel csinálsz nagyítást, (Vagy kontaktot, a lehetőségeid szerint.) Most megnézed ezzel az expóval melyik az a kép amikor szépen látszanak a feketékben a részletek (Ebből tudod meg a tényleges ISO -t), ill. látni fogod mekkora a film / hívás / papír stb. Fé átfogása.

Ha van egy meglévő negád, annak helyes expozíciójáról is meggyőződhetsz:
„A film száradása után” utáni részt kell figyelembe venni az előző rész bekezdése.

A fentebb leírtak tesztelése elképzelhető szkennerrel is lehetséges, csak a pontos kivitelezést nem ismerem, valószínűsítem, hogy a tényleges ISO nagymérvű különbözősége kiütközik így is. Tehát nem kell mást tenni, mint egy olyan szkennelést csinálni amin látszik a perforáció (középformátum és nagyformátum esetén a filmszél és egy kis rész ami takaratlan.

Fénymérő és denzitométer:
Ha a szabvány nézzük érzékenység vizsgálatát 0,1D –hez (D denzitás ≈ fényáteresztés nega esetében) mert ettől kezdve a legtöbb esetben „egyenes” a gamma görbe, és az egyenes szakaszokból lehet viszonylag egyszerűen analóg nagyítással részleteket kinyerni. Ha a zónarendszer érzékenység meghatározása (ami elég gyakorlatias): nézel egy homogén felületet, magam csináltam egy középszürkéhez hasonló táblát:





Beállítod a várt ISO –t a fénymérődön, és 4Fé szűkebb rekeszt, vagy 4Fé rövidebb értéket válasz. Záridő lehetőleg 1s –nál rövidebb és 1/500 –nál hosszabb időt legyen. Ha minden ok visszamérve 0,1D kell hogy kapjál. Ha szemmel nézzünk egy ilyen negát akkor a célkeresztben lévő szürkének határozottan el kell térnie a célkereszt fehérjétől és feketéjétől. (*2) Ha ez nem valósult meg, és további felvételeket készítesz 1/3 vagy 1/2 Fé lépésekben növelve a filmre kerülő fény mennyiségét, meghatározhatod a beállított ISO –hoz képest a film tényleges érzékenységét. Mondjuk egy Delta400 filmet ISO1600 –ra exponálsz, kiderül hogy több mint 2Fé + expo szükséges, hogy a célkereszt közepe elérje a 0,1D, tehát ISO400 sincs…
 A gyári paraméterek meredekségben és még ISO tekintetében is rettenetesen nagyon szórnak. És nem veszik, nem vehetik figyelembe az egyéni adottságokat. Saját tapasztalatom pl. többféle hívótankom van, ugyan olyan mozgatás, hőfok, hívási idő esetén is más más eredményt adnak (adhatnak)… Sok esetben előfordulhat, hogy a gyári adatok (nem beszélve az  interneten talált információkról), nem tartalmaznak adatokat a meredekségre, vagy a tényleges ISO-ra. 

Akkor még néhány szó az érzékenységről. A szabvány meghatározza, hogy egy FF. film mekkora fénymennyiség ( lux/s ) megvilágítás esetén éri el a 0,1D, a filmet egy meghatározott hívóban kell előhívni úgy, hogy a meredekség elérje 0,6 gammát. A fény színhőmérsékletét és a beexponálás módját is előírják. Ha valaki utána néz ennek rájön, hogy a napi gyakorlathoz ennek az eljárásnak (a gyakorlati fotógráfiához) nem sok köze van. Pl. még nem találkoztam, sőt nem is hallottam olyan emberről aki a szabványban ajánlott hívót használta volna. És mi történik akkor ha nekünk valamiért a 0,6 gamma nem felel meg. Nem is beszélve a gamma meghatározásáról, nagy vonalakban arról van szó, hogy egy egyenes vonalat kell hozzáilleszteni egy görbe vonalhoz. Ezért szerintem a denzitás határokkal, sokkal jobban leírható egy hívás. A másik a mérték egy 0,6 ill. egy 0,7 gamma meredekségre hívott film között nagyon nagy különbség van, míg a mutatott szám különbség csak 0,1.

 Természetesen a gamma görbe felvétele nem haszontalan, a görbe alakja az egyik információ a denzitáshatárok és a téma megvilágítás terjedelme mellett hogy egy adott papíron milyen lesz a nagyítás hangulata (képi világa vagy másképpen tónusmenet) bár „csak” 5-10% számit.


És ha olyan kitartó voltál, hogy ezt végig olvastad, szeretném ha nem rám haragudnál, nem én tehetek a push mítoszról, és hogy ilyen szervesen beleivódott a fotós köztudatba, megjegyzem magam is elszenvedője voltam, és sok időm és pénzem ment rá a kisérlekre mire tisztáztam magamban ezt a dolgot.


*1 Saját rendszeremben N+1 hívás. Hogy ez mit jelent arról a végén lesz hivatkozás. Ha mégsem szóljál ;-))))

*2 A középszürkéhez képest a fekete 2Fé sötétebb (negán ez a világosabb) a fehér 2Fé világosabb (negán ez a sötétebb)
  

Egy példa D400 ISO1600 papírkép szkennelve




Tmax 400 ISO400 Xtol 1+1 papírkép szkennelve

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése