Sziasztok!
Az Adams által javasolt módszer nem más mint egy gyakorlati szenzitometria módszer. Egy nagyon gyakorlatias megközelítés, ami nem nehezen érthető egyenletekkel írja le a dolgokat. A zónarendszer nem a fényképezésnél kezdődik, hanem jóval előtte, a laborban, a nagyítógépüknél amit használunk, (kondenzoros vagy diffuz) amikor meghatározzuk milyen filmre fogunk fotózni, és ez a film/hívás illesztve van a nagyítógépünkhöz, papírunkhoz, papírhívóhoz.
Továbbá illeszkedik a lefényképezni kívánt témához is, mekkora lesz a téma Fé átfogása, Adams ehhez ajánl ötféle hívást a különböző esetekre.
N-2 hívás 7Fé
N-1 hívás 6Fé
N hívás 5Fé
N+1 hívás 4Fé
N+2 hívás 3Fé
Ezzel az eljárással figyelembe véve a téma sötét illetve világos részeit, az elkészült nega olyan denzitáshatárokkal fog rendelkezni, hogy könnyen el tudjuk készíteni egy számunkra ideális nagyítást, úgy, hogy előre szabályozni tudjuk mennyi, milyen részlet legyen sötétekben világosokban.
Aki elméletben okoskodik csak erről, az híján lesz ezen tapasztalatoknak, s a gyártók által közzétett hívásidőkre és ISO-ra fog hivatkozni az Adams által is ajánlott tesztetek helyett.
Ha bizonytalan vagy kérdezd meg az illetőt, meg tudná é
mutatni az általa használt módszert. Persze első körben, kérd meg mutassa meg a
nagyításait…
Azt gondolom, hogy fogalmat alkothassunk az egészről, el kell kezdeni a kalibrálást, valamelyik módszerrel. Naivság lenne azt gondolni aki a zónarendszert az eredeti szöveget, eredeti nyelven olvassa annak nem kell kalibrálnia. Szerintem többet ér ha valaki, „csak” a Szilágyi féle összefoglalót olvassa magyarul és 1-2 olvasás után elkezdi a módszert és ezzel együtt kalibrálást, mint 1000x olvasni eredeti művet, eredeti nyelven.
Arra kérnék mindenkit, ne higgye el amiket mondok, próbáljátok ki a fizikai valóság szintjén és vagy gyertek el és nézzétek meg közelebbről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése