2024. november 8., péntek

Megjegyzés a nagyításbemutatókhoz.

Sziasztok! Valamit megjegyeznék a nagyításaimmal  kapcsolatban, nem vagyok profi laboros, max egy haladóbb amatőr. Azok a nagyítások amiket láthattok illetve a folyamat amivel létrehozom a nagyitásokat, annak viszonylagos egyszerűsége nem az én zsenialitásomat, hanem egy nagyon jól kitalált rendszer használhatóságát bizonyítja. A rendszer a pontos expora és a pontos hívásra és ezek mérhetőségére alapul, ebben semmi művészet nincs, nem kell hozzá semmi tehetség, egy meló amit pontosan végre kell hajtani, amit bárki meg tud csinálni.

A legtöbb esetnem egy könnyen másolható negatív a végeredmény, aminek összes részlete megjelenik a pozitív képen. Illetve vannak olyan köztes esetek amikor már a fénymérésnél tudjuk hogyan alakulnak az adott részletek.

Úgy is megfogalmazhatjuk, a valóság különféle részletei amik különféle módon verik vissza fényt, ezek különféle denzitásban jelennek a negatívon. Ezek mérhetőek és előre tervezhetőek, és illeszthetők (A témakontraszt figyelembevételével.) expoval és negatívhívással a nagyítógéphez, papírhívóhoz, papírhoz.

A negatívon lévő részleteket meghatározhatjuk a denzitás segítségével, a denzitást meghatározhatjuk fedésként vagy feketedésként. Denzitást szám szerint meghatározhatjuk, a magasabb szám erősebb feketedést jelent, az általam használt ezközökkel ez úgy alakul a papíron elérhető legfeketébb a 0,1D vel határozható meg (Ez gyakorlatilag minden esetben így van.) A papír maximális fehér „előtti” világosszürke árnyalat 1,14D.

 (Néhány megjegyzés: A denzitás értékek az alapfátyol felett értendőek. A magasabb denzitásérték sötétebb, átlátszatlanabb negatívot jelent. A 0,1D az alap ez egy szenzitometriai érték, ehhez értékhez van kötve az ISO is. És ez adja a fotópapíron a legfeketébb pontot.) A felső értéket viszonyleg egyszerűen meg lehet állapítani a saját rendszerünkhöz, egyébként Adams is tesz ajánlásokat a felső értékre, ha nincs kedved vagy lehetőséged azt is használhatod kiindulásnak.

Beteszek egy fényképet amin látható egy ilyen papírra nagyítás, a felső határ meghatározására.

Ha megvan a felső határ, akkor úgy kell a fényt mérni, és a filmet hívni, hogy a határokat figyelembe vesszük.

 


 

 

Sziasztok!

Ha a fenti bejegyzéssel kapcsolatban, vagy bármilyen a Zónarendszert, nagyítást, filmhívást, vegyszerkeverést, vegyszereket stb. illetően kérdése lenne. Illetve jelentkezne valamelyik Zónatanfolyamra, ingyenes nagyítás, filmhívás bemutatóra, vagy személyes konzultációt szeretne bármilyen témában, a laborzona@gmail.com címen elér.

Vagy a facebook-on, szeretne beszélgetni a fenti témákról. Vagy javaslata lenne bármivel kapcsolatban, eszmét, recepteket cserélne:

https://www.facebook.com/groups/973851197039484

2024. október 19., szombat

Stopfürdő

 Stopfürdő

Sziasztok! Talán kicsit elhanyagolt része a fekete-fehér laborálásnak, van aki nem használ stopfürdőt és egyből a fixirbe rakja hívás után az anyagot. Van aki „sima” vizet használ. És lehet valamilyen savas vegyületet használni stopfürdőnek. Lehet ezekből hívvitákat generálni, ki mit miért használ vagy nem használ. (Magam a filmhívás megállítására Na-piroszulfit 36g/1000ml-ert használok és filmhívás elött pH mérővel ellenőrzőm, ha a pH6 körül van, cserélem a folyadékot.) Van aki 10% vagy 20% ecetoldatot használ, és minden filmkidolgozáshoz frisset kever. (Egyébként a Csillag - Baricz: Első nagyításaim c. könyvben is az ecetet ajánlják, mert könnyen elérhető.) Magam nagyon régóta használom a K-piroszulfitot és a Na-piroszulfitot stopfürdőnek, mivel ecetet nagyon régen használtam lehet erősen megkopott emlékeim szerint, a Na-piroszulfit tartósabb.

Azonban nagyításhoz (Papírhívás befejezéséhez.) valamilyen gyárilag kiszerelt citromsavas és egyben indikátoros vegyszert használok, régebben Tetenalt, most Fomát vagy Adoxot. Régebben itt is ugyanazt használtam mint a filmkidolgozás során. A -piroszulfit meglehetősen büdös, kellemetlen szagú valami, az ecetnek is van egyfajta „illata”. A citromsavas fürdők inkább szagtalannak nevezhetők. De mégsem ez a legnagyobb előnyük, hanem az indikátoros mivoltuk, az az védőfényben még jobban látható a színváltozás, amikor megemelkedik a pH és gyakorlatilag átlátszatlan lesz a folyadék, ennek hatalmas előnye akkor van, ha főleg nagyobb méreteket nagyítasz (Nagyobb méretű papírral nagyobb a kihordás, és több hívó kerül át a stopfürdőbe.) a nagyobb méretű papír db ára is húzósabb, és több db papírt is elronthatsz, mert nem állt meg a hívás. Ha olyan fürdőt használsz ami nem indikátoros (Pl. ecet), a pH változást nem jelzi semmi, mire tetten éred a problémát már több nagyobb méretű nagyítás landolhat a kukában… És így a gazdaságosabbnak látszó (Pl. ecetes) megoldás a végén többe fog kerülni, nem beszélve az időről és a kellemetlenségről. Az óriási előny abban rejlik, hogy gyakorlatilag lehetetlen nem észrevenni a folyadék elhasználtságát, és így eggyel kevesebb dologra kell figyelni az egyéként legjobb és legizgalmasabb munkafolyamat közben, ami az analóg laborálással kapcsolatos  😊

Ilyen indikátoros Stop-ot, több cég is kínál, pl. Ilford, Foma, Adox.

 

https://www.adox.de/Photo/adostop-eco-2/

https://www.ilfordphoto.com/1893870?___store=ilford_brochure&___from_store=ilford_uk

https://www.foma.cz/en/fomacitro

2024. október 18., péntek

Zónarendszer és a multi papír „összefüggése” vagy inkább az összeegyeztetése, használhatósága.

Sziasztok!

Zónarendszer és a multi papír „összefüggése” vagy inkább az összeegyeztetése, használhatósága.

Amikor Adams kitalálta a zónarendszert még nem volt multipapír. De ez nem jelenti azt, hogy a multipapírral összefüggésben nem lehetne használni a zónarendszert, illetve a multipapír használata feleslegessé tenné a zónarendszert. Nekem legtöbb tapasztalatom az Ilford Multi IV. és Multi V. papírral van. Ugye multi papírral finomabban lehet „adagolni” a fokozatokat, a hozzá gyártott szűrőkészlettel. A fix fokozatú papírokat általában 5 fokozatban gyártják, a multi papírhoz való szűrtőkészlettel 11 fokozatban, finomabban szabályozható a nagyítás tónusa. Ezen blogon is megtalálható ajánlás szerint, meghatározzuk egy előre elkészített szürkelépcsővel (Egy negatívra exponált és előhívott szürkeék aminek ismerjük a denzitásértékeit.) a nagyítógépünk / nagyítópapírunk / papír hívónk alap denzitáshatárait. Ez fix papírnál elég nyilvánvaló. Multi papírnál annyiban módosul, hogy egy fokozatot kiemelünk 00; 0; 1; 1,5; 2; 2,5; 3; 3,5; 4; 4,5; 5 készletből, középen a 2,5 szűrő van, ehhez kalibrálunk. Az általam használt rendszerben nagyítógép / nagyítópapír (Ami az Ilford Multi V.) / papír hívó (D-72) / 1,5min hívás. A abszolút feketét a 0,1D adja, (De ez nem is lehet másképp megfelelő nega esetében.) a papír alap fehérnél egy árnyalattal szürkébbet az 1,14D adja ki. Elsőre képzeljétek úgy, hogy fix fokozatú papírként használnánk ezt a Multi papírt. További lehetőség, ha keményebb képeket kedveled 0,5-1-1,5-2 fokozattal lágyabb fokozathoz, ha lágyabb képeket kedveled 0,5-1-1,5-2 keményebb fokozathoz kalibrálsz a 2,5 szűrőnél. De maradjunk annál a változatnál, hogy a 2,5szűrőhöz kalibrálsz. Csinálsz egy résznagyítást a 2,5 szűrővel, és ha nem tetszik az eredmény ½ fokozat változtatással tudunk lágyabbat vagy keményebbet nagyítani. Lehetőségünk van egy alapexpót adni a papírnak egy adott szűrővel és + fényt adni a papír egy adott területére egy másik szűrővel, ami lágyabb vagy keményebb fokozatot jelent egy papíron belül.

 

A szerintem fentebb leírt módszer adja a legnagyobb mozgásteret az analóg fekete fehér eljárás esetében.

 

 

Ha a fenti írással kapcsolatban kérdésed lenne, lehetőség van személyes egyeztetésre esetleg tudok telefonon is segíteni. Ne aggódj, ha elsőre bonyolultnak tűnik, ha elkezded, a gyakorlatban helyükre kerülnek a kirakós darabjai.