2015. október 29., csütörtök

Kalibrálás bemutatása egy Rollei RPX25 filmmel




Sziasztok!

Megint kalibrálás, szeretném ismételten bemutatni a fekete fehér negatívhívás kalibrálását, a most is kapható Rollei RPX25 filmen. Az általam használt és szerintem a legjobb módszer szerint. Szenzitométer és denzitométer segítségével.

A képek minőségért előre elnézést kérek (Nézd az illusztrációk bejegyzést.)

Első lépésben sötétben, a tesztelendő film egy 170-190mm darabjára szenzitométer segítségével ráexponálok egy 21 lépéses szürkelépcsőt 0,5Fé lépésközzel (Átfogás 10,5Fé.)


Középen a Műterhelés, szélen a tesztcsík.

Ezt a tesztcsíkot befűzőm a hívótank spiráljába, adott esetben egy tényleges hívás „mellé”, vagy a műterhelés* elé. Filmhívást úgy végzem, ahogy a főoldalon a filmhívás fülre kattintva megtalálhatod. A különbség a rögzítésnél lehet, aktív rögzítés során, ha eltér a rögzítési idő a tényleges hívástól, akkor a tesztcsíkot előbb vagy később veszem ki, eltérő filmek esetén.

Szárítás után, visszamérem denzitométerrel a tesztcsíkot.


Tesztcsík száradás után


Mérés a denzitométerrel

A mérés eredményét egy táblázatba írom:



Megkeresem azt a denzitásértéket ami 0,1D legközelebb van, ez lesz a Zóna I. ez jelen esetben a 7 mező (0,09D). Ehhez képest beírom romai számmal a zónákat.

Saját rendszeremben a még részletes fehéret 1,15D adja ki, keresem az ehhez legközelebb álló értéket, ami a 21. mező (1,13D) Zóna VIII. Ebből látszik, hogy ez egy „N” hívás volt.
Xtol 1+1 20°C 6,5perc (Percenként 3x forgatással.) 
A táblázatból is látszik, hogy nagyon alacsony az alapfátyol (0,07D), és semleges színű.




Tényleges ISO 25. Készítettem néhány tesztfelvételt, a felbontás, élesség és a szemcsézet sokkal rosszabb mint amire számítottam, kb. mint a Trix400 / Foma R09 csak a Kodak filmnek szebb a szemcseképe, és a tényleges ISO 200.

Az 0,1D (Illetve az ahhoz közeli.) érték mindig fix, ami a Zóna I. ami a feketét (részlet nélkül.) adja ki.
A felső érték változhat 1,15 – 1,35D között, a nagyítógép (Kondenzoros vagy diffúzoros.), papírhívó, és papír függvényében. Sőt eltérhet egyéni ízlés szerint is. Alapnak fogadjuk el Adams javaslatát, kondenzoros nagyítógéphez 1,15 – 1,25D, diffúzoros géphez 1,25 – 1,35D. Nyilvánvaló, ha kikísérleteztük a saját rendszerünkben a felső értéket, (pl. a saját rendszeremben az 1,15D) akkor annak mindig ezen érték közelében kell lennie. És attól függően milyen hívást szeretnénk ez az érték fix csak másik zónában lesz, ezen érték.

Tehát a saját rendszeremben:

N+2 Zóna VI. 1,15D
N+1 Zóna VII. 1,15D
N Zóna VIII. 1,15D
N-1 Zóna IX. 1,15D
N-2 Zóna X. 1,15D
Jelen esetben Xtol 1+1 hívás 20°C 6,5perc (Percenként 3x forgatással.) az „N” hívás.

Ha N+1 vagy N+2 hívást szeretnénk, akkor növelnünk kéne a hívásidőt, ha N-1 vagy N-2 hívást akkor pedig csökkenteni. 2*

Hogy talán érthetőbb legyen, ha mondjuk diffúzoros nagyítógéped van, és neked a felső érték 1,3D (Adams által javasolt 1,25 – 1,35D közti középérték.) Akkor ez így modosul:
N+2 Zóna VI. 1,3D
N+1 Zóna VII. 1,3D
N Zóna VIII. 1,3D
N-1 Zóna IX. 1,3D
N-2 Zóna X. 1,3D



*Műterhelést a folyamat legelején még világosban kerül a spirál közepébe. Kisfilm esetén 340mm film; roll esetén 170mm használhatatlan lejárt film. Ami "maxra" exponálodik a fényben.

2* A hívásidő változtatás esetén változik az ISO, szemcse, felbontás. Részletek itt:http://zonarendszer.blogspot.hu/p/alaptulajdonsagok-kulonfele-hivas-es.html

Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése