Ékhívás - Szürkelépcső - Szürkeék

 

Sziasztok! Ez remélhetőleg egy rövid bejegyzés lesz. Az ÉKHÍVÁS-al kapcsolatban. A bejegyzés vége felé beteszek egy rövid listát könyvekről, ahol utána lehet nézni a címben említett témának.

Vannak időnként félreértések bizonyos dolgokkal kapcsolatban, ezért is írom ezt a bejegyzést megpróbálva tisztázni dolgokat. Szóval vannak bizonyos szakkifejezések, és vannak olyanok amiket többféle képen lehet nevezni, ki hogyan nevezi, meg vannak klf. módszerek pl. a kalibrálásra is, mindegyiknek van előnye meg hátránya is. Illetve nagyon eltérő lehet a pontossága is, meg eltérés lehet a kiértékelés módszerében is. A lényeg használjunk valamilyen konkrét módszert a klf. hívások megítélésében, a hívásmeredekség és a tényleges ISO megismerésére. Ami fontos, gyakorlatilag nagyon sok kompromisszum van itt is, ezért lényeges tudni melyik módszernek mi az előnye és hátránya.

Magam a kalibráláshoz használt dolgot szenzitometriás tesztcsíknak, vagy csak tesztcsíknak hívom. De ez is egy ékhívás! Amit a szenzitométer ráexponál a filmre az egy szürkeék illetve így is lehet nevezni, vagy szürkelépcsőnek. A ráexponált „lépcső” 21 „lépést” tartalmaz, 1/2Fé lépésekben, úgy is szokták mondani, hogy ékállandó. Tehát 1/2Fé az ékállandó.

Nekem az alábbi módszert vált be:http://zonarendszer.blogspot.com/p/udvozlok-mindenkit-megkiserlem_57.html

De ide kattintva elérhetsz más módszereket is:http://zonarendszer.blogspot.com/p/zonarendszer.html

Itt a linkje a Szilágyi Sándor által írt zónarendszer összefoglalónak, amiben ismertet egy módszert az Adams által javasoltat.

Meg még vannak linkek amik szintén javasolnak módszereket, pl. az Adams leírásból kiindulva.

Cikkek:Barabás – Gróh  : A Fényképezés Kézikönyve 1956 Műszaki könyvkiadó

165. oldal  179. oldal Ék készítése, kiderül miért ék az ék 😉

 

Morvai-Szimán  szerk: fotózsebkönyv1965 Műszaki könyvkiadó

477.oldal  483.oldal szürkeék vagy szürkelépcső

 

Hefelle - Gloetzer: Megvilágításmérés Szenzitometria 1978 Műszaki könyvkiadó  91.oldal   100.oldal miért ék az ék

 

Egyébként a fent említett könyvek közül az első kettő egyébként is kötelező olvasmány  😉

 

 

Új labor

 

Sziasztok! Költözik a labor, pontosabban már úgy 95% el is költözött az új helyre. Laborépítés pillanatnyi állapota.

Van folyóvíz (Vízmelegítő), csatorna, ráadásul lágyított víz. Több  polcrendszer, polc a helyén van. Kész az asztal amin a nagyítógép van, az asztal hozzá van rögzítve a falhoz, nagyítógép alapdeszka asztalhoz, nagyítógép oszlop szintén rögzítve a falhoz. Védőfények, nagyfények szintén a helyükön. Helyén az 1-es papírmosó (Még ma is kicsit módosítottam rajta), negamosókat még ki kell találni pontosan. PVC a falon és a padlón.  

 

     

A kép olyan mint az eljárás. + 1 gondolatkisérlet.

 Kezdeném kicsit messziről. És itt végig a filmhívás technikájára gondolok.Adva van egy film (Finomszemcsés, vagy nem, kicsi vagy nagy az érzékenysége.), amit valahogy leexponálsz, valamilyen fényképezőgéppel, valahogy valamilyen beállítással, amit valamilyen mérés (vagy saccolás) alapján állítasz be.  Te előhívod vagy előhívatod, adott eljárással, hívóban, hőmérsékleten adott mozgatással, stb., megszakítás, rögzítés, mosás, csepptelenítés, szártás. 

 Majd nagyítás v. szkennelés következik, ezeket is lehet nagyon különböző módon. A lényeg, születik egy végeredmény ami pontosan olyan, amilyen az eljárás volt… Innentől kezdve sokféleképpen lehet értékelni, talán a legfontosabb neked tetszik é… Mondjuk igen, szeretnél jobbat vagy másmilyent? Ha nem szeretnél helyben vagy. Tegyük fel nem tetszik, abbahagyod, és kész vége. Vagy próbálkozol, keresel, ha esetleg tudod mit szeretnél (Esetleg, van valamilyen „etalon” képed.) rájöhetsz magadtól, vagy megkérdezhetsz másokat…

 Lehet úgy is, hogy előre ki vannak próbálva eljárások, filmek / hívások és az adott feladathoz a megfelelőt használod. Akár a zónarendszer szerint, ahogy Adams leírta. Klf. próbákkal az anyagokból ki lehet hozni közel a maximumot, élesség, tónusok, finom szemcse, jó érzékenység kihasználás. Ha neked ezek szempontok.

 Még egy gondolat, vagy inkább gondolatkísérlet. Az eredmény (vagy eredménytelenség) egy folyamat eredménye, és a felhasznált dolgoké. Persze van benne kicsit egyéni is, mert pl. ki fogja az adott fényképezőgépet, mennyire biztos a keze, ha manuális fókuszról van szó mennyire jó a szeme. (Sajnos a fizikai képességek romlanak, ahogy az ember öregszik.) Vegyünk két felhasználót. Tegyük fel állványon van a gép, és AF állította az élességet (A gépek, obik egyeznek, még a gyári szórás is.). Mindkét felhasználó ugyan azt állította be a gépeken, ugyanúgy hívta a filmet, a negatív ugyan olyan lesz, ha egy egyszerűbb nagyításról van szó (Nincs bábozás vagy egyéb variálás.), a laborfelszerelés is egyezik, nagyítógép, papír, hívó, idő mozgatás. A két nagyítás annyira hasonló lesz, hogy nem lehet megkülönböztetni.   

És teljesen minegy, hogy tisztában vagy é a folyamattal. A paraméterek a nagyon lényegesek, ha egyeznek ugyanazon eredmények fognak születni. Tehát véletlenül is lehet technikai értelemben tökéleteset létrehozni, az eredmény nem attól függ tudatában vagy é a folyamatoknak, avagy nem… Sőt lehetsz büszke agy elért eredményre, kiteheted bárhova. Némi probléma az ismételhetőséggel van, vajon 2. -ra 3. -ra is létre tudod hozni?                                                                    Mert ha a zónarendszert használod, sokszor meg tudsz ismételni egy adott eljárást, vagy ha akarod tudatosan előre tervezhetően a kívánt irányban variálni is tudsz.

 De nézzünk még egy variációt, szerintem a legtöbben akik analógra fényképeznek, a legtöbb esetben úgy indulnak el fényképezni (Vagy a dolgukra, sétálni stb. hogy náluk van a fényképezőgép.) adott esetben nincs extra tervük vagy elképzelésük. Persze biztos van olyan is, hogy van előre elképzelt dolog, meg olyan is, hogy nincs.  

Tételezzük fel ez utóbbi eset van, és itt meg is bonyolítanám a történetet, vegyünk két párhuzamos személyt aki ugyan az, és két párhuzamos világot ahol minden egyezik tárgyak, fény stb. A két sztori között annyi eltérés van, az egyik személy zónarendszert használ előre kalibrált filmmel, filmekkel stb. (több magazin vagy gépváz). A másik vesz néhány tekercs (db)  ismeretlen filmet, befűzi a gépbe, majd előhívja egy hívóban gyári ajánlás szerint. Hogy legyen tét mindketten 60 felvételt késztenek összeségben, amit éppen észrevesznek pontosan olyan képkivágással mindketten. Aki zónázik szépen kiméri spotmérővel a feketéket és rendre a Zona III. rakja, nem gondolja túl nem variál sokat, a fehéreket pedig oda ahova kijön és arra filmre amivel az jön ki Zona VI-X -ig, persze megfelelő hívást kap minden film, és az expó az adott tényleges ISO-val. A másik delikvens beépített fénymérővel mér középre súlyozott mérővel, mert ez van a gépben, gyári ajánlás szerinti ISO-val.  

 Tegyük fel neked kell nagyítanod ezekről a negatívokról, 60db képet melyiket választod?...

A zónás variációban is lesz kihívás, mert nem lett képenként végig gondolva mit hogyan akarunk, az sem lesz annyira egyszerű. Tiéd a döntés…    

 

Sziasztok!

Ha a fenti bejegyzéssel kapcsolatban, vagy bármilyen a Zónarendszert, nagyítást, filmhívást, vegyszerkeverést, vegyszereket stb. illetően kérdése lenne. Illetve jelentkezne valamelyik Zónatanfolyamra, ingyenes nagyítás, filmhívás bemutatóra, vagy személyes konzultációt szeretne bármilyen témában, a laborzona@gmail.com címen elér.

Vagy a facebook-on, szeretne beszélgetni a fenti témákról. Vagy javaslata lenne bármivel kapcsolatban, eszmét, recepteket cserélne:

https://www.facebook.com/groups/973851197039484