Push mítosz II. avagy miért probléma fekete fehér analóg képfeldolgozásnál az alulexponált negatív.

  Az előző push bejegyzésnél elég sokmindent leírtam. Néhány dologgal egészíteném ki mivel ott kiderült, hogy a push nagyon kevés esetben, és kismértékben növeli ténylegesen az ISO -t. Ezért alexponált negatív a végeredmény.

(Kiegészítés 2024-12-26)

Megfigyeléseim szerint elég sok félreértés, félreértelmezés lát napvilágot különböző forrásokban, hozzászólásokban, videókban stb. push-al kapcsolatban, ezek között vezet a push meghatározása ISO-val az ISO-által.
A push meghatározni a hívási kontraszttal (hívásmeredekség, gamma stb.) lehet és nem az ISO-val, van némi összefüggés, de nem egyenes az arányosság.
Az ISO meghatározás azon alapul hogy mekkora az a fénymennyiség ami a filmen az alapfátyol + 0,1D „feketedést” (Denzitásváltozást) okoz.

 Még egy megjegyzés z ISO-val kapcsolatban, kétféle ISO létezik az egyik az elméleti pl. ami dobozra van írva, a fontosabb a tényleges, ami függ a filmtől és a hívástól. Hívás azt jelenti, hogy alkalmazunk az aktuális hívóból egy adott koncentrációt, van egy hívásidő, mozgatás mikéntje és gyakorisága, és a hívó hőmérséklete, és mindezek meghatározzák az adott hívás tényleges ISO-ját…
A push meghatározás profánul meg azt mutatja meg mekkora a hívási kontraszt, mekkora a különbség 0,1D és a maximális feketedés között…
Van itt egy másik bejegyzés push ISO stb. témában:
https://zonarendszer.blogspot.com/2018/03/push-mitosz-avagy-sajnalatosan-nem.html
Abban bővebben le van írva hogyan vizsgálhatjuk az ISO meglétét vagy hiányát. Ha a hívási kontraszt meghatározása érdekelne kattints a Zónarendszer „fülre”:
https://zonarendszer.blogspot.com/p/zonarendszer.html
(Kiegészítés vége)

Mi is a baj az aluexponált negatívval, miért nem lehet minőségi nagyítást, illetve adott esetben még élvezhető nagyítást se készíteni róla. Megjegyezném ez fokozottan igaz a magamfajta amatőr analóg ff. laborral kísérletező egyénekről. Feltételezem egy profi laboráns mint pl. akik a lab4art -nál, dolgoznak egy nem túl jól sikerült negatívról is jobb analóg nagyítást készítenek mint pl. magam egy lényegesen jobb negáról. Ezen írás azokhoz szól elsősorban akik olyan szinten laborálnak mint magam. Viszont azt is feltételezem, hogy egy profi is könnyebben boldogul egy kiemelten jó negatívval.

Miért is fontos számomra ez a téma, bevallom magam is próbáltam nagyítani nem kevés olyan negatívról ami alulexponált és túlhívott. Ez részben a saját negatívjaimra is igaz. (Ezek többnyire a zónarendszer megismerésének illetve, az elsajátítást megelőző időkből származtak.) Volt több olyan eset is, hogy  ismerősök kerestek meg negatívokkal, ezek között többségben voltak az alulexponált és túlhívott. Fokozottabb mértékben a valamelyest push -olt negák.  

 Mint sokan tudjátok ha folyamatosan egyre erőteljesebb megvilágítást kap egy negatív annál erőteljesebb feketedés jelentkezik a megvilágítás helyén. Valamilyen szintű megvilágítás szükséges ahhoz is hogy egyáltalán nyomot hagyjon a negatívon, aztán ahogy növeljük a megvilágítás mértékét eljutunk egy szintig ahol a megvilágítás és a feketedés mértéke valamelyest arányos lesz (Vagyis elhagyjuk a gammagörbe alsó könyök részét, ettől a ponttól viszonylag egyenes vonalat kapunk.) ez nagyon sok hívó/film viszonyában a 0,1D környékén lesz. Ezért kötik az ISO -t a fátyol feletti 0,1D -hez.

 Alulexponált negatív esetén, attól függően mennyire sikerült alul lőni a negát, a felvételkor tapasztalt témarészletek, sötétebb részletei a 0,1D nél alacsonyabb denzitásban jelennek meg ahol mivel a denzitás válasz egy görbén „jelenik meg” nem arányos a megvilágítással és meglehetősen lágy, és még nem is arányosan lágyul a sötétedés irányában hanem fokozottan. Gondolom van egy szint ahonnan a szkenner/PS sem tud részleteket értelmezhetően előcsalni…

Elképzelhető, hogy még folytatom.  

 

Sziasztok!

Ha a fenti bejegyzéssel kapcsolatban, vagy bármilyen a Zónarendszert, nagyítást, filmhívást, vegyszerkeverést, vegyszereket stb. illetően kérdése lenne. Illetve jelentkezne valamelyik Zónatanfolyamra, ingyenes nagyítás, filmhívás bemutatóra, vagy személyes konzultációt szeretne bármilyen témában, a laborzona@gmail.com címen elér.

Vagy a facebook-on, szeretne beszélgetni a fenti témákról. Vagy javaslata lenne bármivel kapcsolatban, eszmét, recepteket cserélne:

https://www.facebook.com/groups/973851197039484

 

Milyen a jó negatív:

Milyen a jó fekete fehér negatív:

Van aki szerint ezt nem lehet egzakt módon meghatározni, van aki szerint nem is lényeges. Van aki szerint mindegy milyen a negatív, tudni kell annyira nagyítani, hogy jó legyen a végeredmény.

Dulovits Jenő az alábbi idézet szerint fontosnak tartotta leírni, szerinte milyen is.

„Milyen a jól egyenlített, finom szemcsés negatív?
Először is: átlátszó, még a legfedettebb részein is! (Nem csak áttetsző!)
Írásra fektetve, minden része alatt tisztán kell látnunk, olvasnunk a szöveget. A legsötétebb árnyékoknak megfelelő helyei viszont nem kristálytiszták, hanem egészen csekély fátyol van rajtuk.
Másodszor: ezüstje nem fekete vagy kékesszürke, hanem barnás színű.
A finomszemcsés metol-hívótól a negatív kissé zöldesbe játszó barna színű (különösen a nagy érzékenységű filmek), tehát közel esik a zöldessárga színhez, amire a brómezüst-papír egyáltalán nem érzékeny. (Brómezüst-papírral újabban igen világos, zöldessárga fényben dolgozunk.) Ebből következik, hogy a brómezüst-papír erőteljesebbnek „látja” a jól egyenlített negatívot, mint a szemünk.”

Dulovits Jenő – Így fényképezek Műszaki könyvkiadó 1957
112. oldal A negatívok raktározása 2. bekezdés

Dr. Szimán Oszkár és Pál Endre is fontosnak tartotta valahogy meghatározni, Dulovits Jenő idézve, majd konkrét paraméterekkel is meghatározva. 　

„Dulovitsot idézve a jó negatív finomszemcsés, a legfedettebb részein is átlátszó, rajta keresztül pl. a könyv betűi olvashatók. Az ezüst színe enyhén barnás, nem kékesszürke vagy fekete. Az árnyékrészek nem üvegesek, hanem finom részleteket mutatnak, hasonlóan a csúcsfények sem lehetnek egyenletesen rajz nélkül fedettek. Az ilyen negatív gammája egynél kisebb: amatőr anyagokra 0,7-0,8; profi és kinoanyagok esetén 0,55-0,65. Az ilyen negatívot az amatőrök lágynak, kiegyenlítetnek nevezik „
Dr. Szimán Oszkár – Pál Endre : Fotolabor és kidolgozástechnika　 52. old 　(1999) (Tudomásom szerint ez az utolsó magyar nyelven megjelent analóg laborálásról szóló könyv.)

Saját megjegyzésem a fentiekre: Az Xtol -ban hívott negatívok enyhén barna színűek.
Ha jól tudom amikor a zóna VIII. 1,15D akkor a gamma kb. 0,55 (Normál hívás)…

És még:Az ideális fekete fehér negatív olyan, amiről a legkönnyebb elérni az a nagyítást, mint amit elképzeltünk. Tehát a hívás meredeksége legközelebb áll ahhoz, mint amilyen az elképzelt nagyításhoz kell, a szemcsézete, felbontása, tényleges ISO –ja olyan amire szükségünk van. Illetve mindent figyelembe véve a legideálisabb kompromisszum a klf. tulajdonságok között…

A zónarendszer az ilyen negatívok előállítására ideális.

Gyakori hiba a pontatlanul exponált negatív (Legtöbb esetben alulexponált.), hogy az előhívott negatív jól exponált é, arról nagyítógép segítségével viszonylag könnyen meg lehet győződni. Egy kezdő * nem valószínű, hogy pusztán a negatívot megnézve meg tudja ítélni a negatívot.

A film száradása után, nagyítást végzel az általad használt papírra nagyítógéppel stb., a papírt úgy exponálod, hogy látszódjon a nega alapfátyla és mellette legyen egy olyan csík ahol a nagyítógép fényét nem takarja a film. A próbacsíknál az a jó érték amikor az alapfátyol ugyan olyan fekete mint a szél. (Pontosabban egy kicsit hosszabb idő, mert nem az alapfátyolnak kell koromfeketének lennie, hanem alapfátyol +0,1D.) Ezzel az expóval jónak kell lennie a nagyításnak, ha sötét akkor alexpos, ha túl világos túlexpos a nega.

　Az alexponálásnak több oka lehet, a tényleges ISO nem ismerete, rossz fénymérő (Pl. elöregedett a fénymérő érzékelője, a legtöbb CDS érzékelő mostanság használhatatlanságig el van öregedve.), nem megfelelő fénymérési (kiértékelési) eljárás. Szerintem a legmegfelelőbb fénymérő a spotmérő, kiértékelésre pedig a zónarendszer ajánlása a legalkalmasabb.

A zónarendszerrel, a kalibráláskor meghatározzuk a módosított hívásokat (Film / hívó / hívásidő) és a módosított hívásokhoz tartozó tényleges ISO –t. Fotózáskor megmérjük spotmérővel, a téma fontos részleteit ehhez illesztjük a módosított hívást, és az ehhez tartozó tényleges ISO –val meghatározzuk az expot. A laborban a filmet a megfelelő idővel hívjuk, és így kapunk egy jól nagyítható, és a céljaiknak megfelelő negatívot.

*Magam is csak nagyon szélsőséges esetekben tudom meghatározni, ránézésre egy negatív tulajdonságait, gondolom többen vagyunk ilyenek, mint akik ránézésre is mindent látnak. Tehát ránéz egy negára és kapásból tudja, milyen fokozatú papírra kell nagyítani, és hol kell fényt ráengedni, ill. visszatartani.

(Megjegyzés: A fentiek fekete fehér analóg eljárásra vonatkoznak.)

 

Üdvözöllek!

Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com