Kalibrálás műszerek nélkül_03

Fekete Fehér negatívhívás, kalibrálása, egy Nikon F90x tipusú Fényképezőgéppel:

Mielőtt (Vagy közben.) elkezdenéd olvasni, érdemes lehet ránézni erre:
https://szilagyisaci.files.wordpress.com/2018/12/1995-Ansel-Adams-Z%C3%B3na-rendszere.pdf

Persze bármilyen más hasonló géppel (Canon EOS-5; EOS-33; Pentax MZ-5n; Minolta Dynax 7; stb.) is meg lehet oldani, kell egy lehetőleg fix gyújtótávolságú kis tele (100-200mm, min F:4 fényerővel), és még szükség van egy olyan objektívre, amin van 1:2 Macro állás (Ez akár egy zoom is lehet, macro állással.), ennek minősége, fényereje szinte mindegy. Az F90x tip. fényképezőgép, a mi szempontunkból fontos tulajdonsága, hogy tud spotmérést, a zársebességet 1/3 Fé lépésekben tudjuk állítani, ill. visszaméréskor ki tudja jelezni az 1/3 Fé -ket (Időautomata módban.).
  Ezen kívül szükség van egy „teszttáblára”, amit persze később is tudunk használni más tesztekhez:

  

Javasolt méret 500x700mm, megközelítőleg középszürke. A célkeresztek befoglaló mérete a valóságban 200x200mm, ha az egészet befogjuk a keresőbe a negatívon a valós méret 1:20 része fog megjelenni, az az 10x10mm. A filmhívás után majd vissza kell mérni, a negatívot (F90x 1:2 leképzéssel egy kb. 5mm kört fog mérni spot állásban.), ezért szükség lesz még egy átvilágító asztalra, aminek folyamatos a fénye és nem ingadozik.

Az első teszt a gyár által javasolt idővel és ISO-val történjen. (Érzékenység, és „meredekség” teszt.)  Tehát a fényképezőgépen elsőre a névleges érzékenységet állítjuk be majd a gyártó által javasolt hívásidővel hívjuk a filmet.

Az első tesztet (általában a többit is, speciális célra természetesen eltérhetünk) célszerű napfényben, vagy napfény színhőmérsékletével megegyező fényben elkészíteni (Az általam próbált filmek, borús időben mutatták a legnagyobb érzékenységet, napfényben kisebbet, műfényben még kisebbet, a különbség akár 2Fé is lehet, 6DIN=4x ISO ).                                                       

Nekem a műfényes (1 v. 2db 1000W halogén, direkt v. indirekt fényben) kalibrálás jön be + konverziós szűrő BC12 (Ez egy erősen kék szűrő a műfény színhőmérsékletét a napfényére változtatja. ). Ezen keresztül mérem meg a fényt és exponálok. Így gyakorlatilag napfény színhőmérsékleten tudok tesztelni, beúszó felhők nélkül, amik nagyon megnehezítik a tesztelést. A célkeresztben lévő területet megmérem spotmérő állásban pásztázva (beállítom az élességet, hogy biztosan csak a spotmérési mezőben mérjek), hogy ellenőrizzem az egyenletes megvilágítást. Ha egyenletes a megvilágítás. Megmérem a fényt, de most már az objektívnek ∞ állásba kell lennie, a felvételeket is ebben az állásban kell készíteni. A blendét úgy célszerű állítani, hogy a zársebesség 1/1000-nél hosszabb, és 1s rövidebb legyen a Schwarzschild effektus miatt. Azt már tudjuk a fénymérőnk a középszürkét méri, jelen esetben F:4 rekeszhez 1/30s, ez a zóna V. és mi a zóna I.-re illetve annak denzitására vagyunk kíváncsiak, tehát 1/500s kell exponálnunk. Bemutatok egy jegyzőkönyvet, így talán egyszerűbb lesz. A zársebességeket előre rányomtattam, a teszt során ne legyen vele gond. Egy ideális tesztet feltételezve ez egy normál „N” hívás lesz, és a tényleges érzékenység megfelel a névlegesnek.

Tehát fenn van egy állványon, a gép és végigexponálom a 22 kockát, a táblázatban szereplő zársebességekkel (Ha mondjuk a IX. zónát ill. magasabb zónákat szeretném meghatározni erősebb megvilágító fényt (pl. közelebb kell vinni a lámpát) kéne alkalmaznom és szűkebb blendét, majd a IX. zónához közeledve nyitni a blendén, hogy nehogy túl hosszú expozíciós időket keljen állítani.). A maradék kockákat el kell fényképezni valamire, és inkább túlexponálni mint alul, fontos, hogy minden kockán legyen valami. Vagy műterhelésként egy végtelenre exponált rossz film darabját be kell tenni a hívótankba. Az általam ajánlott filmhívás a „Főoldal” sorban „Filmhívás”. Előhívom a filmet, megszárítom.

Visszamérés:
A fényképezőgépet most is állványra helyezem, de egy már korábban említett macro állású objektívet alkalmazom (1:2 leképzés). Az élességet ebben az esetben be kell állítani, hogy csak a keresőben látható kört (spotmérés esetén belső kör) mérjük, ha nem állítjuk be az élességet nagyobb kört mérünk, az életlenség függvényében. Igyekezni kell olyan fényforrást választani, aminek egyenletes a fénye, és természetesen ennek a homogenitását is ellenőrizni kell, elmozdulás mentesen rögzíteni kell, mind a kamerát, mind a fényforrást, és csak a mérendő negatívot mozgatni. Az előhívott filmről célszerű leválasztani az értékesebb (Valódi fényképeket.) kockákat mérés közben ne sérüljenek meg. A mérendő filmdarabon lévő esetleges ujjnyomok, karcok tapasztalatom szerint a mérést jelentősen nem befolyásolják, szinte elhanyagolhatóak. 
 
 Tehát fel van állítva a gép beállítunk egy rekeszt amivel 1/2000 körüli záridő fog kijönni a világító lapra negatív nélkül.
 Most behelyezzük a negatív első részét ahol nincs expozíció csak az alapfátyol, 1/1250s záridőt kapunk, ami jelen esetben az alapfátyol, ezen érték felett van 1/3 Fé az I. zóna (0,1) denzitásnak felel meg. Most 8Fé „feljebb” (az expozíciónak megfelelően) megmérjük a kockát, 3 2/3 – 4Fé kell világosabbat kapni, az jelenti a VIII. zónát (1,15-1,2D).

Az alábbi jegyzőkönyv egy „N-1” hívást jelent, látni a tényleges érzékenység 1/3 Fé-t csökken. A denzitás (3 2/3 – 4Fé) most a zóna IX.-en van meg. Ill. itt módosítottam a rekeszelésen, hogy ne kelljen 1s hosszan exponálni. És látható, hogy nem fényképeztem végig a filmet, hiszen nekünk csak a zóna I. és IX. denzitására van szükségünk, így filmet takaríthatunk meg.

Természetesen ha mind az őt hívásidőre, és az ehhez tartozó tényleges ISO –ra szükség van akkor ezt a tesztet többször kell elvégezni klf. hívásidőkkel.

Az általam használt, ennél szerintem egyszerűbb, kalibrálást a „Főoldal” melletti sorban, a „Kalibrálás” fülön éred el.

 

Üdvözöllek!

Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com

Kalibrálás műszerek nélkül_02

Van egy oldal, ami szintén leírja a fekete fehér filmhívás kalibrálását „műszerek” nélkül:
http://www.viewcamera.com/pdf/2006/VC_Getting%20Started.pdf

Elkészült egy viszonylag nyers fordítása. Steve Simmons : Egy egyszerű módszer arra, hogyan teszteljük a filmérzékenységet és a hívásidőt „Mikor elkezdtem a fotós karrieremet (akkoriban hobbi volt) a zónarendszert elsősorban Ansel Adams A negatív c. könyvében magyarázta. Amíg olvastam addig volt is értelme. Mihelyt elkezdtem gyakorlatban alkalmazni elvesztem. Aztán 1975 körül, Fred Picker megírta a „A VI. zóna műhely” c. könyvét. Ebben a könyvben magyarázta hogyan kell tesztelni gyakorlati módon, amit azóta sokadmagammal én is megérttetem és át tudtam ültetni a gyakorlatba. Ennek a tesztfolyamatnak a neve: „minimális idő a maximális feketében” volt. A következő a menete: - Hogyan találd meg a megfelelő időt 1. Vegyünk egy el nem exponáltnegatívot és hívjuk elő ahogy szoktuk. Ugyan azt a hívót és fixálást alkalmazzuk. Ennek végeztével egy „majdnem tiszta” filmdarabot kapunk. Azt mondom „majdnem tiszta” , mert amink most van az a film + az alapfátyol. Ha olyan hívót használsz, ami elszínezi a filmet, akkor kapsz egy kis színt is. 2. Most állítsd be a nagyítógépet 8”x10’’ –es nagyításhoz és helyezzük a negatívot a negatívtartóba. Ha nagy darab filmet használunk és kontaktot készítesz, akkor helyezd a filmet a papírra és így állítsd be fényt, hogy egyenletes legyen a fedése. 3. Állítsd be az időzítőt egy rövid időre, pl. 5mp-re.Keressünk egy átlátszatlan papírdarabot v. kartont. Másik darab fotópapír nem jó, mert lehet, hogy egy kis fény áthaladhat rajta. 4. Állítsuk be a nagyító objektív rekeszét 2-3 értékel kissebre mint a max. 5. A kartonpapírt használva exponáljunk a filmre párszor, minden exponálásnál húzzuk a kartont arrébb, így a fotópapírt jó pár 5mp-es expo éri. Ahogy mozgatjuk az első részt 5mp, a 2. 10mp, a 3.pedig 15mp-es exponálási idő éri (stb.). 6. Aztán tegyük a papírt hívótálba és hívjuk elő a szokásos módon. Fontos, hogy a (saját) standard hívódat használd normál idővel, és hígítással. Ezt kell standardizálni és ugyanúgy kell csinálni minden alkalommal. 7. Miután előhívtuk és fixáltuk a papírt, kapcsold fel a villanyt és nézzük meg az egymást követő csíkokat. Lesz olyan amikor nem tudunk megkülönböztetni két egymás követő csíkot, írjuk le ezt a két időt. Mondjuk nem tudjuk megkülönböztetni a 15 és 20mp csíkokat egymástól. 8. Itt túl sok az idő a csíkok között, de már haladunk. Állítsuk az időzítőt 3mp-re. Most ismételjük meg a folyamatot. A csíkok most 3, 6, 9, 12, 15, 18, mp lesznek. 9. Hívjuk elő a papírt ahogy szoktuk. 10. Most nézzük meg a papírt, hogyan lesznek egyre sötétebbek a csíkok. A 3mp csík nagyon világos lesz, a 6mp-es egy kicsit sötétebb, és így tovább. Nézzük meg, hol válik észrevehetetlenné a különbség a csíkok között. Mondjuk a 12 és a 15 mp csík ugyan úgy néz ki. Ha így van, akkor a 12mp lesz a megfelelő ezzel a filmmel, ezzel a papírral, rekesszel és ezzel a nagyító magassággal. Ezeket az információkat jegyezzük fel. - Hogyan találjuk meg az egyéni exponálási indexünket: 1. Hat filmkockára van szükségünk. Keressünk egy egyenletesen megvilágított felületet, pl. fal árnyékban. Állítsuk a fénymérőt a gyári ISO-ra. Mérjük meg a falról visszavert fényt. Ne feledjük hogy a mérőnk ezt is, mint minden mást, közép szürkének vagyis zóna V.-nek fog venni. Mi az I. zóna denzitását keressük, ami az a denzitás amivel az egyes zóna épp egy hajszálnyival lesz világosabb a papírunk maximum feketéjétől. Tehát, miután leolvastuk és beállítottuk a lehetséges rekeszt és expozíciót, akkor állítsuk be 4 rekesszel szűkebbre. Igen, szűkebbre, mivel a sötét szürkénél sötétebb tónust akarunk elérni. Pl. ha az adott kombináció F:11 1/8s akkor használjunk F:45 az 1/8s hoz. Most húzzuk ki a lemezt félig a filmnek csak az egyik felét exponáljuk, a másikat nem. Miután ezt a síkfilmet félig leexponáltuk csináljuk meg ugyanezt egy másik síkfilmmel, de az ajánlott exponálási index 75% vegyük. A következőnél a gyár által javasolt érték 50% exponáljuk. A 4. filmet a javasolt érzékenység 125%-val, az 5. pedig 150%-al. A 6. film maradhat exponálás nélkül. 2. Hívd elő ezeket a síkfilmeket ahogy a gyár vagy akármelyik használati utasítás ajánlja. Olyan hívót és módszert használjunk, amit a jövőben is használni akarunk. Hívás után nézzük meg a filmeket. Látunk 5 filmet, melyeknek egyik fele nem exponált lesz a másik fele pedig kis denzitású. Tudni kell, melyik filmet milyen exponálással készítetünk. Egy vagy két filmünk lesz amin alig vagy nem is lesz észrevehető különbség és három négy film, melyen könnyen megkülönböztethető és növekvő a denzitás. 3. Most állítsuk be a nagyítót ugyan úgy, mint előtte is. Használjuk ugyan azt a magasságot és rekeszt, ugyan azt a filmet, kontrasztszűrőt (ha használtunk eddig is) és papírhívót. Tegyünk egy filmet a nagyítóba és exponáljuk a saját időnkkel. Tegyünk így a többi filmmel is. 4. Hívjuk elő ahogy szoktuk. Most azt a filmet keressük, ami éppen, hogy világosabb mint a papír max feketéje. Ha megvan, akkor megtaláltuk a saját filmérzékenységünket arra a filmre, azzal a filmhívóval, azzal a fotópapírral és papírhívóval. Amit most csinálunk az az, hogy felépítjük a szükséges denzitást a negatívon és a negatív görbéjét hozzá igazítjuk a papír görbéjéhez. Most a kettő már összeillik. Ellenőrizhetjük a szükséges I. zóna denzitást, de ha 2 fokozatú papírt vagy kontraszt szűrőt használunk, ez a denzitás majdnem mindig 0,09 és 0,14 között van a film alapfátyla felett. Ez lesz a cél denzitása ennek a negatívnak. Fontos, hogy a tesztek során standard hígítású papírhívóval és standard hívásidővel dolgozzunk. Egyiket sem szabad teszt közben változtatni. - Hogy találjuk meg a normál hívásidőnket A következő és utolsó lépés, hogy megtaláljuk a „normál” hívásidőnket. Nekem a VIII. zóna a legnagyobb a skálámon. Sokan VII. v. IX. zónát használnak. Ez nem számit, az a lényeg, hogy következetesek legyünk. 1. Keressünk egy egyenletesen megvilágított sima felületet. Most olyan tónust akarunk, ami éppen, hogy sötétebb a papírunk fehérjétől. Mérjük meg fénymérővel a felületet. Most se felejtsük el, hogy a mérő mindent középszürkének, vagyis zóna V.-nek vesz. Azt akarjuk, hogy ez a tónus világosabb legyen, mint a középszürke. Ha legfelső zónaértéknek a VII. zónát akarjuk használni, akkor nyissuk ki a rekeszt 2vel. Így van, az expozíciót növelni kell. Ha VIII. zónát akarunk legfelsőnek, akkor 3értékkel nyissuk a rekeszt. Aztán exponáljuk az összes síkfilmet, vagyis mind a hatot. 2. Hívjuk elő ezeket a filmeket különböző időkkel. Egyet a gyár által javasolt idővel, egyet a javasolt idő 60%-val egyet 80%kal, egyet 110%kal, egyet 120%-kal és egyet pedig 130%-al. 3. Amikor előhívjuk ezeket a filmeket, látjuk, hogy mindegyiknek különböző a denzitása. Vegyünk egyet, mondjuk amelyiket a javasolt idővel hívtunk elő és tegyük a nagyítóba. A nagyítót ugyan úgy kell beállítani, ahogy eddig is tettük. Most takarjuk le a papír felét átlátszatlan kartonnal. A papír másik felét a saját megfelelő időnkkel exponáljuk.
4. Miután előhívtuk a papírt nézzük meg a papír két felét. Ha nincs szemmel látható különbség köztük, akkor ezt a filmet túlhívtuk. Ha pedig nagyon nagy a különbség, akkor túl rövid idejű volt a hívás. Most azt az árnyalatot keressük ami éppen hogy sötétebb a fehér papírtól. Ha ezen a teszt síkfilmen nincs különbség, akkor jöjjön a 80% hívásidővel hívott film, stb. Ha megtaláltuk, akkor az lesz a megfelelő hívásidőnk. Általában a mi hívásidőnk eltér a gyár által javasolttól, de ez nem baj. Ettől fogva használjuk a saját exponálási indexünket és hívásidőt ezzel a filmmel, filmhívóval és fotópapírral.

A szenzitometria érdekes tudományába mélyedhetsz bele, ha tovább akarsz innen lépni. Az is lehet, hogy segít de az is lehet, hogy nem segít abban, hogy jobb fotós legyél."

 

A cikk folytatódik, de a továbbiakban, szkennelésről van szó, amivel ennek a blognak nem a témája. 

Hogy mennyiben csinálom másképp?
Katt a Kalibrálás lapra a Főoldal sorban.

 

Üdvözöllek!

Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com

Egy kis agymenés, filozofálgatás

Egy kis agymenés, filozofálgatás: Analóg fekete fehér fotózásnál, egy adott téma, ami az esetek nagy %-ban 3dimenzios, és még lehet színes is, egy két dimenziós sík felületen szeretnénk vissza adni, amire a fehértől a feketéig terjedő skálán van lehetőségünk. Ugye ez már duplán absztrakció, egyrészt nincsenek színek, másrészt sík felület van. Egy fekete fehér nagyításon kb. 4Fé tudunk vissza adni (Egy fotópapíron kb. ekkora különbség van, a fehér és a fekete között, persze ez függ a papír fajtájától, felületétől, a papír hívótól és a hívási eljárástól.). Egy adott téma Fé terjedelme eltérhet ettől, lehet kevesebb vagy több. Eldönthetjük hogy egy adott téma megvilágítási terjedelméből mennyit aduk vissza, és hogyan. „Sérülésmentesen” a 4Fé tudjuk vissza adni, feltéve ha az a valóságban a fehértől a feketéig tart. A szabvány 5Fé beszél. Persze gondolkodhatunk másképp is, ha van előttünk egy jó kontrasztos téma (7Fé), a szemünk megvilágítási terjedelme jóval nagyobb mint a papíré, látunk részlettet mindenhol. És úgy adjuk vissza a témát, hogy a „reális arányokkal” nem törődünk, és láttatunk mindent a papíron, ami előttünk van, hiszen a valóságban is szintén mindent látunk. Persze ez a megközelítés több szempontból is absztrakt, hiszen a képen nincsenek színek meg persze térbeli kiterjedés…
És nyilvánvaló, ha mondjuk erősen szórt fényben fényképezünk, és valóságban a témán se fehér se fekete sincs, és mi ezeket az árnyalatokat mégis kifutatjuk fehérbe feketébe. Egy gyökeresen más képi világot kapunk mint az előző esetben. (Természetesen ezen két szélsőség között is számtalan képi világ jeleníthető meg.) Vajon el lehet é dönteni melyik a helyes, az egyedül követendő? Szerintem nem, mindenki döntse el melyik tetszik neki. És hogy a zónarendszerhez hű legyek, véleményem szerint a rengetegféle képi világ bármelyike viszonylag könnyen elérhető.

Szkenelt papírkép

Üdvözöllek!

Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com