A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finom szemcsés negatív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finom szemcsés negatív. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 23., szerda

PMK hívó N-2 hívás

                                                                          PMK hívó

 

A PMK egy nagyon jó kiegyenlítést adó hívó, ráadásul cserző hívó, az átmeneteknél határozott kontrasztot adnak, nagyon lágy a negatív ennek ellenére nagyon éles. Pl. az FP-4 film ebben a hívóban élességben, felbontásban hasonló eredményt ad, mint a D-100/DD-x. Magam ezt használom N-2 hívásra.

 A fent nevezett hívó két oldatból áll + víz. Az „A” oldat (Sötétbarna színű, szinte átlátszatlan oldat.) tartalmazz, pirogallolt; metolt; Na-metabiszulfidot, a „B” oldat a Na-metaborátot. Alaphelyzetben a keverési arány 1x „A”  + 2x „B” + 100 víz. Ha a „B” oldat mennyiségét emeljük 2,5x v. 3x stb. keményebb hívást eredményez.

 A „B” oldat csak Na-metaborátot tartalmaz. Ami nagyon drága vegyszer. Metaborátot „házilag”  is előállítható: (Lentz Nándor - Fotóvegyszer lexikon . Műszaki Könyvkiadó, 1957)

 „Házilag a következőképpen állítható elő: 800 ml meleg vízben feloldunk 162 g kristályos bóraxot, hozzáadunk 100 ml meleg vízben feloldott 30,3 g vegytiszta nátrium-hidroxidot, jól felmelegítjük majd kihűlése után 1 l-re feltöltjük.” 

 Amikor régebben próbálkoztam ezzel, a kihűlés után kicsapódott az alján egy jó csomó anyag. Akárcsak amikor a gyári metaborátot (300g / 1000ml „B” oldat) kellett oldani, ezért kiszámoltam, hogy a hagyományos oldásnál ha az egész anyag tökéletesen beoldódna, 6g / 1000ml lenne. Így a maradék 200g -ot (500g kiszerelést vettem) metaborátot már így oldottam, és így használtam. A problémám a fel nem oldott anyag az üveg alján effektussal, hogy ha melegítenénk akkor több anyag oldódna bele a lerakodottból. Tehát ha kiveszünk 10ml a koncentrátum tetejéről annak „töménysége” a koncentrátum épp aktuális hőmérséklettől függ (ha 24ºC a „B” oldat, akkor a végső oldat lúgosabb, mint ha 18 ºC vesszük ki a 10ml).

 Végre sikerült a Na-metaborátot jól megcsinálnom házilag.

 Az „A” oldattal kapcsolatban semmin nem változtattam:

 

Víz                          400ml 

Metol                      5g

Na-metabiszulfit     10g

Pirogallol                50g

 Feltölteni  500ml -re

  

„B” oldat:

 Így annyiban módosítottam a házi metaborát előállítási procedúrát, hogy 1500ml vízben oldottam a bóraxot (162 g) és 600ml vízben a Na-hidroxidot (30,3g) majd amikor összeöntöttem forró vízzel felöntöttem 3000ml-re és így melegíttetem, a felöntést úgy végeztem, hogy azt a főzőedényt amiben  hidroxidot oldottam átöblíttetem a felöntésre szánt vízzel. Amikor az oldat 70-80ºC-ra hűlt átöntöttem egy 5000ml es mérőedénybe, ahol megvártam míg visszahűl 40ºC, és pontosan felöntöttem 5000ml (Ebben az estben a 3000ml főzőedényt öblögettem feltöltéskor, az 5000ml-resbe ), 40ºC-os vízzel. (Előtte megnéztem az 5000ml víz térfogata mennyiben változik 20 ill. 40ºC között és itt a 40ºC nak megfelelő mennyiséget jelöltem ) A 40ºC folyadékot beletöltöttem egy 10l kannába és hozzá töltöttem 5000ml 20ºC vizet. Hagytam állni másnapig, majd leszűrtem, alig maradt szennyezés a szűrőpapíron. Kérem szépen tökéletesen oldódott, ezt az oldatot már csak 1:5 kell oldani a végső felhasználáshoz. Itt még izgultam nem tudtam jó lesz é a végeredmény. A tesztek (szenzitométer + műterhelés, majd éles hívás + szenzit/denzit) igazolták az erőfeszítéseket. Kétfajta gyári metaborátot használtam előtte a tisztábbik (99%) (500g / 21e HUF) lágyabban dolgozik mint a nem annyira tiszta (98%), és a ph is ennek megfelelő a 6g/1000ml oldásnál. Na a házi cucc mérési eredményei 99,5% megegyeznek a tisztább mérési eredményeivel.

 A végére megjegyezném a PMK negák, szenz/denz tesztjei eltérnek az általános negák tesztjeitől, mert a PMK a negákat zöldre színezi, ezért szemre (és denzitométer szerint is) vékonyabb negákkal van dolgunk mint a megszokott…

Nagyítás során, pont színük miatt úgy „viselkednek” mint a fedettebb negák.

A 0,1D a 0,05-0,06D -nek, az 1,15D  1D –nek felel meg…


 

2015. április 22., szerda

Milyen a jó negatív:

Milyen a jó fekete fehér negatív:

Van aki szerint ezt nem lehet egzakt módon meghatározni, van aki szerint nem is lényeges. Van aki szerint mindegy milyen a negatív, tudni kell annyira nagyítani, hogy jó legyen a végeredmény.

Dulovits Jenő az alábbi idézet szerint fontosnak tartotta leírni, szerinte milyen is.

„Milyen a jól egyenlített, finom szemcsés negatív?
Először is: átlátszó, még a legfedettebb részein is! (Nem csak áttetsző!)
Írásra fektetve, minden része alatt tisztán kell látnunk, olvasnunk a szöveget. A legsötétebb árnyékoknak megfelelő helyei viszont nem kristálytiszták, hanem egészen csekély fátyol van rajtuk.
Másodszor: ezüstje nem fekete vagy kékesszürke, hanem barnás színű.
A finomszemcsés metol-hívótól a negatív kissé zöldesbe játszó barna színű (különösen a nagy érzékenységű filmek), tehát közel esik a zöldessárga színhez, amire a brómezüst-papír egyáltalán nem érzékeny. (Brómezüst-papírral újabban igen világos, zöldessárga fényben dolgozunk.) Ebből következik, hogy a brómezüst-papír erőteljesebbnek „látja” a jól egyenlített negatívot, mint a szemünk.”

Dulovits Jenő – Így fényképezek Műszaki könyvkiadó 1957
112. oldal A negatívok raktározása 2. bekezdés

Dr. Szimán Oszkár és Pál Endre is fontosnak tartotta valahogy meghatározni, Dulovits Jenő idézve, majd konkrét paraméterekkel is meghatározva.  

„Dulovitsot idézve a jó negatív finomszemcsés, a legfedettebb részein is átlátszó, rajta keresztül pl. a könyv betűi olvashatók. Az ezüst színe enyhén barnás, nem kékesszürke vagy fekete. Az árnyékrészek nem üvegesek, hanem finom részleteket mutatnak, hasonlóan a csúcsfények sem lehetnek egyenletesen rajz nélkül fedettek. Az ilyen negatív gammája egynél kisebb: amatőr anyagokra 0,7-0,8; profi és kinoanyagok esetén 0,55-0,65. Az ilyen negatívot az amatőrök lágynak, kiegyenlítetnek nevezik „
Dr. Szimán Oszkár – Pál Endre : Fotolabor és kidolgozástechnika  52. old  (1999)
(Tudomásom szerint ez az utolsó magyar nyelven megjelent analóg laborálásról szóló könyv.)

Saját megjegyzésem a fentiekre: Az Xtol -ban hívott negatívok enyhén barna színűek.
Ha jól tudom amikor a zóna VIII. 1,15D akkor a gamma kb. 0,55 (Normál hívás)…


És még:Az ideális fekete fehér negatív olyan, amiről a legkönnyebb elérni az a nagyítást, mint amit elképzeltünk. Tehát a hívás meredeksége legközelebb áll ahhoz, mint amilyen az elképzelt nagyításhoz kell, a szemcsézete, felbontása, tényleges ISO –ja olyan amire szükségünk van. Illetve mindent figyelembe véve a legideálisabb kompromisszum a klf. tulajdonságok között…

A zónarendszer az ilyen negatívok előállítására ideális.

Gyakori hiba a pontatlanul exponált negatív (Legtöbb esetben alulexponált.), hogy az előhívott negatív jól exponált é, arról nagyítógép segítségével viszonylag könnyen meg lehet győződni. Egy kezdő * nem valószínű, hogy pusztán a negatívot megnézve meg tudja ítélni a negatívot.

A film száradása után, nagyítást végzel az általad használt papírra nagyítógéppel stb., a papírt úgy exponálod, hogy látszódjon a nega alapfátyla és mellette legyen egy olyan csík ahol a nagyítógép fényét nem takarja a film. A próbacsíknál az a jó érték amikor az alapfátyol ugyan olyan fekete mint a szél. (Pontosabban egy kicsit hosszabb idő, mert nem az alapfátyolnak kell koromfeketének lennie, hanem alapfátyol +0,1D.) Ezzel az expóval jónak kell lennie a nagyításnak, ha sötét akkor alexpos, ha túl világos túlexpos a nega.

 Az alexponálásnak több oka lehet, a tényleges ISO nem ismerete, rossz fénymérő (Pl. elöregedett a fénymérő érzékelője, a legtöbb CDS érzékelő mostanság használhatatlanságig el van öregedve.), nem megfelelő fénymérési (kiértékelési) eljárás. Szerintem a legmegfelelőbb fénymérő a spotmérő, kiértékelésre pedig a zónarendszer ajánlása a legalkalmasabb.

A zónarendszerrel, a kalibráláskor meghatározzuk a módosított hívásokat (Film / hívó / hívásidő) és a módosított hívásokhoz tartozó tényleges ISO –t. Fotózáskor megmérjük spotmérővel, a téma fontos részleteit ehhez illesztjük a módosított hívást, és az ehhez tartozó tényleges ISO –val meghatározzuk az expot. A laborban a filmet a megfelelő idővel hívjuk, és így kapunk egy jól nagyítható, és a céljaiknak megfelelő negatívot.

*Magam is csak nagyon szélsőséges esetekben tudom meghatározni, ránézésre egy negatív tulajdonságait, gondolom többen vagyunk ilyenek, mint akik ránézésre is mindent látnak. Tehát ránéz egy negára és kapásból tudja, milyen fokozatú papírra kell nagyítani, és hol kell fényt ráengedni, ill. visszatartani.

(Megjegyzés: A fentiek fekete fehér analóg eljárásra vonatkoznak.)


 

Üdvözöllek!
Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com